Pogány Judit nem szerzett egyetemi diplomát, mégis fontosnak tartotta, hogy múlt héten ő is őrszemként demonstráljon a Színház- és Filmművészeti Egyetem ereszén.
A színésznő mindig is igazságkereső egyéniség volt,
fél órát töltött őrszemként az egyetem ereszén, Mácsai Pál társaságában.
A Klubrádiónak elmondta: annak ellenére, hogy egyetemi polgárként hallgatóként nem végzett a színműn, ő mégis azt a szellemiséget képviseli, amit az itt tanító mesterek. Ascher, Zsámbéki, Babarczy, Máté Gábor… Juditnak is ők voltak a mesterei, rendezői, partnerei.
Csak éppen „élesben”, a kaposvári színház fénykorában. Emlékezetes a 80-as évekből, amikor egy-egy pesti vendégjátékuk előtt rendőröket kellett kivezényelni, mert szinte demonstrációval ért fel egy-egy előadásuk, különösen a Marat halála.
Pogány Judit azt mondta, nem gondolta, hogy évtizedekkel később, megint a „barikádra” kell állni, becsülettel megvédeni a szellemi-szakmai értékeket, kiállni az igazságtalanság ellen.
Amikor a kuratórium felállításáról hírt kapott, azt az éjszakát végigsírta, s „amikor azt hallottam, hogy Zsámbékit vagy Aschert megalázzák a nyilatkozatokban, akkor azt éreztem, az én életemet, szakmai munkásságomat is áthúzták és beletapostak a földbe. Mindazt lenullázták, amit megteremtettünk az elmúlt évtizedekben.”
Régebben is kiállt minden igazságtalanság ellen:
1956-ban, 12 évesen egy kanna tejjel öntött le egy orosz katonát, aki puskatussal hajtott ki fiatalokat egy egyetemi kollégiumból. Később egy kétéves fiát a földön húzó apát teremtett le a kaposvári éjszakában. Utánaszaladt Zsámbéki, mert ő csak azt hallotta, hogy „a Pogány megint igazságot oszt valahol”. Ilyenkor önmagából kikelve, recsegve tombol. Ez kellően elijeszti és lebénítja a bántalmazókat.
