Vége a demokráciának Hongkongban. A korábban autonóm területet olyan törvénycsomaggal szabályozza Kína, amely hihetetlen hatalmat ad a hatóságok kezébe mind a végrehajtó mind a törvényhozó szinten. Akár életfogytiglan is járhat a rendszert bíráló tüntetéseken résztvevőknek.
Korábban az USA számított a világ vélemény- és rendszermodelljének, de úgy tűnik, ez eltolódott Kína, Oroszország, Törökország irányába.
Peking 50 év szabadságot ígért Hongkongnak, de csak 23 évet engedett meg a demokráciából, mielőtt úgy döntött, hogy eltörli azt.
Magyarországon is körülbelül ennyi ideig tartott, hogy Orbán Viktor és a Fidesz elkezdje lebontani a demokráciát a rendszerváltástól számítva.
A luxemburgi külügyminiszter a napokban a következő kijelentést tette: “Magyarország már nem demokrácia”.
Egy országot akkor tekinthetünk demokráciának, ha a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ágak élesen elhatárolhatók egymástól, tehát egyiknek sincs ráhatása a másikra.
A jelenlegi helyzet Magyarországon a látszatdemokráciát tükrözi, ahol jogilag egyik hatalmi ág sincs összefüggésben, viszont ha mélyebbre ásunk, láthatjuk, hogy az egész jogrendszerünk kontroll alá került.
A szabad véleménynyilvánítás jogától foszt meg minket az a törvény, mely börtönnel fenyeget, amennyiben bírálni merészeljük a vírushelyzet miatt hozott törvényeket.
Mi is a kínai és török modellt követjük? A magyar demokrácia így múlik el? Ha a világpolitika ilyen irányba halad, és mi elfordulunk a nyugati demokratikus modelltől, megvalósulhat, amit Martin Niemöllert írt?
„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.”