Lakner Zoltánt senkinek sem kell bemutatni. A sztárpolitológus visszatérő vendége a tévés műsoroknak, írásait rendszeresen közlik a lapok és hát nem érdemes tagadnunk, mi az Ellenszélen is figyelemmel követjük a munkásságát. Éppen ezért lepődtünk meg, amikor ma azt láttuk, hogy a híres elemző ma szívszakasztó üzenetben fakadt a facebook oldalán.
Természetesen Lakner nem a magánélete vagy a bálnák szörnyű helyzetén siránkozott, hanem az ellenzék állapota kapcsán fejtette ki kritikus-aggódó álláspontját:
„Ennek a nem szűnő választás utáni sokknak az az egyetlen előnye, hogy jóval többet találkozom a velem egy követ fújó barátaimmal, igaz, ennek meg az a mellékhatása, hogy egymás között cserélgetjük a teljesen megalapozott közéleti depressziónkat, tovább mélyítve azt. Ám még így sokkal jobb – a tengernyi kávé és fröccs elfogyasztásán túl – olyanokkal beszélgetni, akik magukba vannak omolva, mert az azt jelenti, hogy értik: valaminek a végére értünk. Végérvényesen kifogyott az út a lábunk alól, ezt az egész ellenzéki közéletiséget, úgy, ahogy van, át kell gondolni, meg kell változtatni és a változtatás nem jelentheti azt, hogy amit eddig 14-re, majd 18-ra vártunk, azt átírjuk 22-re.”
Ez tehát azt jelenti, hogy óriási változásra van szükség, amit megerősít Lakner további okfejtése is.
„A megyünk előre logikája se a parlamenten belül, se azon kívül nem segít, mert hát falnak mentünk, összementünk, divatból kimentünk, és az évszámra megélt elkeseredés-hétnyi/napnyi lelkesedés ciklusai közepette alapvető kérdésekre nem tudunk válaszolni saját magunknak a rendszerhez való viszonyt, az elveinkben tenni érdemes vagy nem érdemes engedményeket illetően. Ráadásul valahogyan össze kellene kalapálni az élhető egyéni életstratégiát is az előttünk álló örök hétfő idejére. A dac és a tenni akarás nem hunyt ki, de csak pislákol – másképp fogalmazva: pislákol csupán, de nem hunyt ki -, viszont abba kell hagyni, ami feleslegesnek és károsnak bizonyult, szembe kell nézni azzal, hogy a vitáink és a szereplőink jelentősége zuhanásszerűen csökkent az elmúlt hetekben, ami az elmúlt évek következménye, s hogy vannak, akik egy másik csapatban játszanak.”
Ha jól értem, a politológus arra utal, hogy talán az segítene a legtöbbet, ha képesek volnánk gyökerestül átgondolni amit eddig a világról gondoltunk, hogy új szemszögből nézve erőre kaphassunk. Ezzel összhangban zárja Lakner is a posztját:
„Szükség van a gyászmunkára, érthető a harag, s megvannak a maga fázisai a helyzet belátásának, de az nem lesz jó stratégia, ha úgy indítunk, hogy alaposan becsapjuk magunkat azzal, tulajdonképpen igazunk volt, csak rajtunk kívül mindenki hülye. A politika és a média olyan üzem, ahol nincs mód a leállásra, mégis, valójában, az önmegkérdőjelezés ideje jött el. Látszólag az jut előnyhöz, aki mozgásban marad, de mivel semmi sem igazolódott abból, amit eddig csináltunk (többes szám: demokratikus ellenzéki közélet), érdemes minden fals és ezerszer hallott fogadkozást kétellyel kezelni, helyette kiszenvedni magunknak vagy az utánunk jövőknek a sanszot egy új kezdetre.”
Olyan jó lenne, ha ezt most sokan látnák. Szükség volna rá!