Töreki Milánt évekkel ezelőtt ismertem meg. Egy pápai városrészi napon főzést szervezett az önkormányzat, én a baloldalt erősítettem, Milán már akkor is jobbikos volt. Társai sosem közösködtek velünk, ő viszont felrúgva a megszokott, utálkozó tekinteteket, átjött egy tál birkapörkölttel, mondván, hogy ha nem vetjük meg ezt a „fasiszta” ételt kóstoljuk meg, mert egész finomra sikerült. Erre ránéztem, és annyit feleltem: lehet róla szó, de csak akkor, ha kóser. Azt hiszem ez volt az a töréspont, ami magyar és magyar között, ideológiától függetlenül betemetett egy árkot. Azt az árkot, ami azóta mélyül, amióta Orbán Viktor 2002-ben azt mondta, hogy aki a nemzeti oldalt támogatja, az kokárdában járul a szavazóurna elé.
Milánt sosem érdekelte ez a viszálykodás. Mindig az a közös nevezők megtalálására törekedett, és arra, hogy ne mérgezzék meg az emberi kapcsolatokat a politikai vélemények. Sőt, a fiatal politikus ezen már rég túljutott. Az érdekli, hogy a politikai pálya, amit választott, ne egy posványos, mocsaras, negatív jelzőkkel tarkított terület legyen, hanem egy olyan hivatás, amelynek művelői tiszteletet érdemelnek. Nehezen tudnám elképzelni Töreki Milánról, hogy egy központi pártutasítás után kiálljon, és mantrázza az aktuális sablonokat. Jó példa erre, hogy a minap a Facebook-oldalán számolt be arról, hogy baloldali ellenfele, Gőgös Zoltán letépkedett plakátjait visszatette a helyére.
Kutat, főz, tanít és gyakran az RTL reggeli műsorában beszél régi pénzekről, érmékről. A történelem ismerete talán az egyik oka annak, hogy nem úgy viselkedik, mint fideszes ellenfelei, akik elfelejtették, hogy milyen is volt régen KISZ-titkárnak, vagy éppen belbiztonságisnak lenni. Neki nincs ilyen múltja, már csak korából adódóan is, de tisztában van azzal, hogy kik élték meg a legnagyobb pálfordulást körülötte, erről is sokat beszéltünk. A programja is figyelemre méltó, nagy hangsúlyt fektet az oktatás átalakítására, javítására, az állatvédelemre, az általa képviselt 87 település, akár a pártérdekkel szembeni képviseletére is.
Nagy fába vágta a fejszéjét, de a Veszprém04-es körzetben, ahol indul (Pápa-Zirc-Devecser és környékei) a közvélemény-kutatók 30% körül mérik, így az is benne van a pakliban, hogy egy államtitkárt beelőzve egyéni képviselővé válik, arról nem is beszélve, hogy azok, akik nem válaszolnak, vagy épp még most is bizonytalanok, nem tudni, hova húzzák az X-et. Nem hiába készített a helyi Fidesz egy Facebook-oldalt, ahol szinte csak az ő személyével foglalkoznak, őt próbálják lejáratni, a karakterét támadják, a helyi polgármester pedig, a fideszes Dr. Áldozó Tamás „újfasiszta rühedéknek” nevezi.
Pontosan miért is?
Nem vagyok Jobbik-szavazó, baloldali voltam és leszek is, de százszor többre tartok egy olyan fiatalembert, aki konkrét elképzelésekkel, programmal állt neki a kampánynak, mint egy olyan tapasztalt városvezetőt, aki a műveltségét és a tudását nem arra használja, hogy méltó legyen a megválasztott pozíciójához. A politikai ellenfeleit nem tiszteli, hanem olyan sorokat írjon le róluk, amelyek nemhogy hozzá, mint polgármesterhez, de még egy útszéli csárdában dolgozó csaplároshoz is méltatlanok.
Vele szemben Töreki Milán ember tudott maradni a magyar politikában. Ha most viccelni akarnék, azt írnám, hogy ez abból is látszik, hogy kedvelem, de félretéve a komolytalanságot, azt tudom mondani, hogy ha a jövő generációjában olyan fiatal politikusok lennének csak, mint Milán, akkor még nincs minden veszve. A politikai oldalak képesek lesznek majd kompromisszumokra, le tudnak ülni egy tárgyalóasztalhoz anélkül, hogy egymáshoz vagdosnák a kikészített pogácsát, és érvelnek, gondolkoznak, a gyűlölködés helyett képesek a vidámságra, a humorra, ami a mai magyar nagypolitikából hiányzik.
Ez a cikk azért született, hogy én is hozzátegyem a magamét ahhoz, hogy megtörjük a szigorú kereteket, és azt mondhassuk: tiszteljük azokat, párttól függetlenül, akik érdemesek arra! Töreki Milán ilyen ember.