Úgy kezdem, hogy ez nem egy PR-cikk. Az üzemeltetőket mind ez idáig csak ijesztgettem azzal, hogy írok a nemrégiben nyílt bisztrójukról, de mivel gyakran tévedek be ide, és van hogy az Ellenszélen megjelenő anyagokat is itt gyártom, vendégi kötelességemnek tartom, hogy meséljek kicsit a helyről, ami nemcsak kávézó, nemcsak étterem, hanem egy befogadó közösségi tér is egyben, ahova Te is bármikor becsatlakozhatsz.
Nagymező 66. -Bajcsy felőli rész. Épp egy álmos reggelen bolyongok, és keresek egy reggelizőhelyet, ahol van esetleg finom kávé is, konnektor, ahova bedughatom a vasat és talán még az árak sem szöknek a csillagok közé. Ekkor találtam rá a Kimberly-re. Attila, az üzletvezető kedvesen, barátian köszöntött, kaptam egy csodálatos „dolgozósarkot” konnektorral, igényesen elkészített étlappal. Nem kellett eltelnie néhány percnek, míg Dávid, a szupermesterszakács is megérkezett, hogy ajánljon nekem egy kiadós spenótos omlettet. A spenóttól az elején kicsit ódzkodtam, mert eszembe jutott az iskolai menzán megtapasztalt fakó színű förtelem, amibe olykor-olykor egy elfáradt tükörtojás is került, de Dávid kérte, hogy bízzak benne, így elfogadtam az ajánlatát. Nem bántam meg.
Bár arról fotót nem készítettem, íme, néhány egyéb reggeli a Kimberlyben:
Az első Kimberly-s napomon, miután az ominózus délelőtt megesett, úgy eltelt az idő a munkámmal, hogy az ebédet is megvártam – az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy ilyen finom reggeli után nehezen tudtam volna elképzelni, hogy átmegyek Joli néni kifőzdéjébe inkább – és úgy érzem, jól döntöttem. A levest, a főtételt és a desszertet baráti áron szervírozták az asztalhoz, olyan kulináris élvezeteket nyújtva, amilyeneket néha egy-egy felkapott étterem sem tud biztosítani.
Néhány ebéd (levesek, desszertek, főételek vegyesen). Még több kép ide kattintva.
De akkor még nem tudtam semmit…
Hamar megismertem Julcsit és Ricsit, a kedves párt, akik a Kimberly kitalálói. Először azt mondták nekem, hogy ők nem egy hagyományos értelemben vett vendéglátóhelyet álmodtak meg, hanem egy olyan közösségi teret, ahol mind a személyzet, mind a vendégek összhangban működnek, jól érzik magukat, minőséget kapnak, és nem megjátszós, álmosolyos felállásban szenvedik végig a napot. Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy ez az elképzelés túlteljesítette az elvárásokat, ugyanis a Kimberly ilyen hellyé vált.
Félreértés ne essék, nem attól érzem jól magam, hogy speciális figyelmet kapok, amiért gyakran látogatom a helyet, hanem attól, hogy a betévedő vendég is pontosan ugyanazt kapja, amit én első- és századik alkalommal: közvetlen, barátságos atmoszférát és a kitűnő árfekvés mellett páratlan minőséget.
A Kimberly arra is tökéletesen alkalmas, hogy esténként egy sörre térj be a haverokkal (a belső térhez tágas galéria is tartozik.) Csapolnak Staroprament, Borsodit és Hoegaarden-t egyaránt, de üveges söreikből is széles a választék, nem beszélve arról, hogy röviditalokból is találunk itt különlegességeket, példának okáért említve a Laphroaig nevű füstös whiskey-t, ami jócskán veri az általában forgalmazottakat mind élményben, mind ízben. Érdemes figyelni a Kimberly Facebook-oldalát, ahol a tematikus eseményekről, rendezvényekről, illetve a napi menüről mindennap tájékoztatják az éhes-szomjak publikumot.
Jelenleg például épp Kodály Zoltánról láthatnak eddig soha nem látott fotókat a Kimberlybe érkezők a Kodály-emlékév alkalmából, de a pontos sztoriról kérdezzétek a staff-et! 🙂
Ha arra jársz, nézz be te is, megéri!