„Lassan komplett kizsigerelő iparág épül a hivatás varázsszó köré építve az egészségügyben, pedig a kiváló oktatóknak nem kellene szégyenkezniük pénz kérni a munkaidőn kívüli oktatásért” – írja a weboldalán Dr. Novák Hunor gyermekorvos.
A népszerű dokiblogger szerint „szép dolog a lelkesedés, hivatástudat: de abból nem lehet a családot fenntartani, és ez hosszabb távon kiégéshez vezethet. Sajnos egyre gyakrabban találkozom azzal: ne panaszkodjon az egészségügyben dolgozó személy a rossz fizetés miatt, hiszen ő választotta ezt a szakmát, és ez különben is hivatás.”Én fizetem a TB-t” – mondják, egyre többen. Gyakorlatilag úgy tekintenek az orvosra, mint egy kiszolgáló személyzetre, ami köteles teljesíteni a páciens kéréseit (házhoz kijövetel, neki tetsző antibiotikum felírása, hasi ultrahangvizsgálat, mert ő aggódik stb). A másik dolog, hogy a hivatás szó köré komplett présüzem épült: az orvos nem mehet el mosdóba vagy ebédelni („Hát várnak a betegek!”), és amikor egy 24 órás ügyelet után már órák óta ingyen túlórázik, magyarázkodnia-szégyenkeznie kell, hogy a 30. munkaórában hazamegy, és a köhögős gyerekkel tovább kell várjon a szülő a folyosón.”
Az a baj, hogy ingyenes
Dr. Novák Hunor szerint „a Magyar Gyermekmentő Alapítvány rendszeresen szervez országszerte elsősegélynyújtó tanfolyamot szülőknek. Lázgörcs, fulladás, félrenyelés, a gyakorlati rész során fantom babákon sajátíthatók el a műfogások, különféle sebkötözési módszerek és az újraélesztés. A tanfolyam ingyenes. Én ez utóbbit nem tartom egyébként szerencsésnek. Magyarországon elterjedt az a felfogás, hogy „én fizetem a TB-t, nekem ez meg az jár”, és elvárják az egészségügyben dolgozóktól, hogy ingyen túlórázzanak, ingyen tartsanak képzéseket, előadásokat. Ha egy orvos a munkaidőn túli efféle felvilágosító szolgáltatásért cserébe pénzt kérne, azon sokan felháborodnak. Pedig ez helytelen felfogás. A tudásnak, tapasztalatnak, képzésnek ára van, az egészségügyben dolgozók munkáját anyagilag is meg kell becsülni. Éppen ezért javaslom, hogy a tanfolyamon résztvevők dobjanak a becsületkasszába vagy támogassák átutalással, adó 1%-kal alapítványukat. Lelkesedésből nem működik és nem fejlődik az egészségügy!”
Mindig is tiszteltem Novák Hunor munkásságát, főként, hogy weboldalán igyekszik videókban, cikkekben leszámolni a tévhitekkel, és felvenni a versenyt a teljesen hatástalan gyógymódokkal, különösképp a homeopátia-kultusszal szemben.
Ennek ellenére a mostani bejegyzéséből az tűnik ki, hogy ő maga is belefáradt az „ingyenességbe.” Frusztrációt érzek a soraiból, amely teljesen érthető, látva az orvosok fizetését, megbecsülésüket és a betegek hozzáállását. Néhány szempontot azonban nagyon fontos figyelembe vennünk:
- Igen, Dr. úr a TB-fizetés velejárójaként a betegek joggal várják el a színvonalas ellátást, a kipihent orvosokat, a a már aligha luxusszámba menő gyermekújraélesztési-tanfolyamokon való ingyenes részvételt. (Akár állami szervezésben is, bár a cikkében egy alapítványról ír.)
- Ezek az elvárások azonban akkor teljesülhetnek, ha a kormány hajlandó invesztálni az egészségügybe, és a rendelkezésre álló forrásokat az orvosok képzésére, számuk növelésére, béremelésre, a megfelelő körülmények, eszközök biztosítására (és itt még lehetne folytatni a felsorolást napestig) fordítanák.
- A fentiekből következik, hogy itt nem a betegeknek kellene becsületkasszázni, főleg, ha egy alapítvány a funkcióját ellátva, a rendelkezésre álló forrásaiból efféle tanfolyamokat szervez. (Örvendetes, hogy ösztönzi az olvasóit az 1% célirányos megválasztására, viszont a betegek fizetnek, nagy tévedés, hogy nem, arról nem tehetnek, hogy a pénzüket a nagyurak nem arra költik, amire kellene.)
- A betegek, vagy a beteg gyermekek szülei mindig is fognak követelőzni, türelmetlenkedni, nem mindenki látja át az egészségügyben dolgozók munkáját, nem mindenki annyira megértő, és utópia lenne, ha azt gondolnánk, hogy ebben számottevő változás következik be. Az egészségügy szolgáltatás. A szolgáltatók pedig azok a kiváló szakemberek, akiket a hivatástudat mellett egzisztenciális szükségletek is hajtanak, ahogy mindenki mást.
Doktor úr! Nem lehet, hogy ebben a kérdésben egy olyan csoport a ludas, amelyikről az írásában nem volt szó? Nem lehetséges, hogy a kiváló szakembereket a betegek nagyon is megfizetik, csak ez a fizetség valahol a rendszerben elsikkad?