Az LMP nem sokat vacakolt, miniszterelnököt akar adni a hazának. Erről eléggé megoszlanak a vélemények. A pupublogja.hu oldalon találtuk a következő írást, változtatások nélkül közöljük.
Tele volt a minap a sajtó a hírrel: az LMP miniszterelnök-jelöltje Szél Bernadett.
Én ugyan úgy tudtam, hogy a magyar választási rendszer legfeljebb a pártok listavezetőit ismeri, de valószínűleg tévedtem, ez úton kérek elnézést a miniszterelnökjelölt asszonytól, a Kétfarkúak miniszterelnök-jelöltjétől, és az egyszerűség kedvéért az összes többi viccpárt miniszterelnök jelöltjétől, beleértve Botka miniszterelnök-jelöltet is – végre valamiben igazán jó a felhozatal.
A passzátszél arról nevezetes, hogy állandó légmozgás – állandóan egy irányból fújva hajtja a rablott javakkal megrakott vitorlásokat a tengeren, megállíthatatlanul.
Egyedül a gőzhajózás tudott véget vetni a szél uralmának, de Magyarországon Gőz nevű politikus még nem tűnt fel a láthatáron, így Szél sem esélytelen.
A gőzzel kapcsolatban egyébként is követelmény, hogy a nyomást a hajógépre kell adnia, nem a hajókürtre, de nálunk még egy halk dudálásra sem elég a gőz, és csak azért nem írom, hogy kár a gőzért, mert előfordulhat, hogy hirtelen megnő a nyomás és bekövetkezik egy váratlan robbanás.
Az LMP – véleményem szerint – Orbánék gyermeke, akik ha olyan tisztességgel és hatékonysággal intéznék az ország dolgait, mint amilyen hatékony a tömegmanipulációs tevékenységük, az ország már lenyomta volna Svájcot.
Annak idején a pártot a kóbor liberálisoknak szánták, mert látnivaló volt, hogy az SZDSZ éppen az utolsókat rúgja, belehalva a szocialistákkal vívott – egyébként teljesen értelmetlen és oktalan – harcba.
Kellett egy párt, mely fenntartja a megosztottságot , hát jöttek úgy negyvenharmadszor a Tiszták által kreált Tiszták, akik majd megmentik az országot – többek között a szocialistáktól is.
A párt kifelé a megalkuvás nélküli ellenzék szerepét játszotta, Schiffer – Orbán ügyvédje – volt a biztosíték a a szilárd ellenzékiségre, tagjai pedig a csalódott liberálisokból, a kóbor zöldekből és mindenféle pártok absniclijéből kerültek ki.
Túl nagy sikert nem arattak, mert hamar kiderült, hogy mégsem lehet más a politika.
Ugyanolyan kompromisszum-képtelenek voltak és ma is azok, mint a többi párt, talán a DK kivételével, de nekik meg az a bajuk, hogy egy kézzel nem lehet tapsolni, ugye.
A választások alkalmából odáig jutottak, hogy a Fidesz kénytelen volt közvetlen segítséget adni nekik az életbenmaradáshoz, kaptak egy zsák ajánlócédulát, de persze ezt ők vadul tagadták, ami semmin nem változtat.
Schiffer is leamortizálta magát, hát kreáltak gyorsan egy pentitót, egy megbánást tanúsító maffiózót, aki a korrupció elleni ádáz fellépésével próbálta hitelesíteni magát.
Nagy kár, hogy a nagy határozottság nem hozott semmiféle eredményt, de arra jó volt, hogy aki felcsillanó reményt akart látni, az láthasson.
A Fidesz kommunikátorai azonnal rányúlnak mindenre, ami az ellenzék sikerét hozhatná, így megtalálták azt a nőt is, aki azok számára tűnhet megfelelőnek, akik női miniszterelnököt szeretnének látni az ország élén.
Ilyenek a kormánypártoknál nincsenek, merthogy ott demokraták helyett fallokraták vannak, a nő számukra nem tartozik a lehetséges kormányfő-jelöltek kategóriájába.
A demokratikus oldalon viszont volna rá igény.
Arra persze esély sincs, hogy Szél Bernadett akárkivel is összefogjon Orbán leváltása érdekében, de arra remekül alkalmas, hogy megossza a demokratákat, ha a szocialisták Dutrája megvadulna, és mégis hajlana bármiféle kompromisszumra a többi ellenzéki párttal.
Habár erre minimális az esély, de ha mégis, akkor az valószínűleg csak a kompromisszumkészség látszatának fenntartásáról fog szólni – a háziliba költözni akar címmel…
Hogy Szél Bernadett egyébként milyen, az lényegtelen is.
Ő a küldetését már létével teljesíti, a magyar választó meg az átlagosnál is bambább, pedig Trump óta tudjuk, hogy az átlag sem verdesi az egeket.
A passzátszelet meg továbbra is Orbán fújja, ami azért sajnálatos, mert lassan már a tetőt is lelopja a fejünk fölül, az ország meg döngő léptekkel halad az azeri lét felé, az azeri olaj nélkül.
Szél Bernadett Orbán ajánlata azoknak, akik szeretnék továbbra is elnézni azt, hogy egy bűnözői csoport fosztogatja az országot, hogy a szegények rovására gazdagodnak néhányan, mert nem érzik azt, hogy őket is érheti baleset.
Pedig erről szólt a rendszerváltás is, mikor tízmillió ember hitte azt, hogy munkanélküli abból lesz, aki nem akar dolgozni, aki azt hitte, hogy a demokrácia arról fog szólni, hogy sokkal inkább ki fogják kérni a véleményét, aki azt hitte, hogy a tisztakezűek majd nem lopnak, és akik nem hittek a szemüknek sem.
Ma sem hisznek, mert sikk nem politizálni, ennélfogva rengetegen nem is értik, mi folyik körülöttük.
Nem véletlen, hogy kell néhányszáz év a tapasztalatok gyűjtéséhez.
Még a harmincadik évnél se tartunk.
Így jártunk…