Igazságérzetünk alapvetően velünk született tulajdonságunk. Van, akiben épen marad, van, aki elnyomja magában. A bíróságokon már régóta nincs szerepe az igazságnak, hiszen mindent a jog szűrőjén keresztül néznek. Ezért olyan nagy a különbség a társadalom elvárásai és a jogerős bírói ítéletek között. Vitatott kérdés éppen ezért a halálbüntetés intézménye is, hiszen egy végrehajtott ítélet már soha nem fordítható vissza, ha netán később kiderülne, hogy a vádlott ártatlan volt. Ám az, hogy a génjeinkben benne van a „szemet szemért ” elv, az vitathatatlan. Ilyen eset volt például Szita Bence különös kegyetlenséggel történt meggyilkolása, amely még azokban az emberekben is megingatta a bűnösökkel szembeni humánus eljárás és büntetés igényét, akik egyébként ennek elkötelezett hívei.
A hétköznapi emberek igazságérzetének bevonása a tárgyalások menetébe – esküdtszék tagjaként vagy nálunk ülnökként – eddig alapvető elem volt. Eddig! Néhány napja azonban csendben elfogadta a Parlament a T/13972. számú törvényjavaslatot a büntetőeljárásról (jelenleg a köztársasági elnök aláírására vár), melyben csendben eltörli a büntetőügyekben az ülnökök, vagyis a civil képviselet részvételét, s kimondja, hogy az elsőfokon eljáró bíró ún. egyesbíróként jár el.
Tudjuk, hogy az ülnökök sok esetben valóban csak biodíszletek voltak. Tudjuk, hogy ezek a többnyire nyugdíjas emberek csak csendben ültek a tárgyaláson, s valószínűleg kevés olyan volt közöttük, aki vitába szállt a bíróval a döntés kapcsán. Ám legalább az esély megvolt eddig arra, hogy a közvélemény képviseltesse magát egy-egy ügyben. Most már nem lesz. Nem átszervezték, nem javítani akarnak a kevésbé hatékony ülnöki rendszeren, hanem kidobják. A bíróságokon nem kívánatossá válik a hétköznapi emberi igazságérzet. Csak a jogszabályok maradnak. Jogszabályok amelyeket ők alkotnak, és amelyek csak az ő érdekeiket szolgálják.
A fideszes ügyészségnek és a bíróságnak ugyanaz a kenyéradó gazdája és parancsolója. Tudjuk, hogy az ügyészség a kormány érdekeit képviseli, hogy az igazsághoz és a joghoz már régóta nincs közük, hiszen ha lenne, elsőként saját magukat állítanák bíróság elé. Tudjuk, hogy a bírói testület tagjainak nagy része nem mer saját döntést hozni (tisztelet a kivételnek), hanem utasítást követ. Felsőbb utasítást. Ne gondoljuk, hogy nem kezdődnek el hamarosan a koncepciós perek, ne gondoljuk, hogy a bíróságok nem lesznek eszközei a politikai leszámolásoknak.
Jogállam? Európa? Ugyan már! Törökországban Erdogan riválisa 25 év börtönt kapott. És mint tudjuk, Erdogan és Orbán puszipajtások…