Mici néni, alias szjutka kiírását közöljük most, ahol helyre teszi Gönczi Gábort, méghozzá bennfentes információkkal.
„Mici néni vagyok, drágáim!
Eddig a négy fal között fuldokoltam a dühtől, az elégedetlenségtől, de úgy gondolom: nemcsak én gondolkozom úgy, ahogy leírom, megosztom Veletek gondolataimat:
Kinyitom a laptopomat – gondoltam, a rettenetes szerda este ránk zúdult vihar alatt kicsit bóklászok a neten — hát mire lelek? Nem szokásom a bulvárt olvasni, de emellett nem tudtam elmenni szó nélkül:
„Már Tatár Csilla is gáznak tartja Gönczit és a Tényeket”
– hát gyerekek, akkor nincs tovább, eddig már a fél ország holtra röhögte magát a zakóban, nyakkendőben selypegő Gáborkától – eddig csak kínosnak tartottuk a merev tartásával, „nem nekem való ez, de sokat fizetnek – hát csinálom” – hozzáállásával, most már melléknévként a gázos gyerek elnevezés is kíséri majd!
És igen: van mindig lejjebb! Meddig megy még lefelé ez a gyerek?
Mert bizony a közösségi oldalak ekézik is őt rendesen, – pláne ő is rásegített erre, amikor Hajós András Göncziről szóló nyilatkozata után Hajósnak nekifeszült az alábbi Facebook-válaszával:
Facebook – Gönczi Gábor:
„Hajós András olyan emberekhez hasonlít, akik egy drága étteremben miután végigették az öt fogást, az utolsóba beleköpnek egyet, és visszaküldik, hogy pocsék az étel. Aztán fizetés nélkül távoznak és szidják a drága éttermeket…
Öngól Gáborka – nagyon öngól a nyilatkozatod! Régebben egy mosolygós, világot járó riporter voltál, szerkesztetted a Fókuszt – és megpróbáltál semleges maradni. Aztán rátettek párszázezret a fizetésedre, (anyagiakról még a későbbiekben is teszünk említést!) hátrafésülték a hajacskádat, benyakkendőztek, és a gerinced végképp meghajlott, mi több: mára már a látszatot sem tartod fenn!
Mondd, hogy is van a családodban? Hány ’Nemzeti Dohánybolt’-ot üzemeltetnek a klánban? hiszen pár éve még egészen más oldalról nyilatkozott a mostani – kispapa szerepben tetszelgő – Gáborka! Sőt – biztos forrásból tudjuk! – annak idején még családi segédlettel baloldali kopogtatócédula gyűjtésben is segítettetek Rákospalotán…
De hát igen, hát igen: van az a pénz…
vagy mégsem? – mert én inkább eszem zsíros deszkát… megfizethetetlen vagyok – elvet nem váltok judáspénzre…”