Az alábbi levelet kaptuk K Kovács Marikától:
„Miniszterelnök Úr!
Körmendi vagyok. Itt születtem, és itt szeretném tölteni még az életem hátralévő napjait. Körmend az ország nyugati részén fekvő, békés kisváros. Története az 1200-as évekre nyúlik vissza. Sok dolog van, amire méltán büszkék lehetnek a körmendiek: itt van a Batthyány- kastély, benne a Batthyány Múzeummal, és az ezt körülvevő évszázados fákkal tarkított Várkert. Az 1900-as évek elején itt élt és alapított kórházat Batthyány Strattmann László. Híres szemész volt, az egész országból, sőt, külföldről is jöttek hozzá gyógyulásért. Róla a mondás, hogy „nemcsak orvos volt a hercegek között, de herceg az orvosok között”.
Az elmúlt évek Körmendjének a büszkesége a kosárlabda-csapat, ami a hatvanas évek elejétől szerez sok örömet a sportszerető lakosságnak. Az 1962-ben alakult a klub és háromszoros bajnoki (1987, 1996, 2003) és hétszeres kupagyőzelemmel (1990, 1993–1995, 1997, 1998, 2016) büszkélkedhet.*
Mindezeket azért említem, mert ez ideig ezekről a dolgokról volt ismert Körmend. Ahogy sokaknak a futballról Puskás Öcsi jut eszébe, úgy a kosárlabdáról Körmend.
Sajnos, az Ön intézkedései nyomán, már nem a fentiek határozzák meg Körmend hírnevét – nem csak országszerte, hanem Európa szerte –, hanem az, hogy milyen embertelenül, embert nyomorítóan, aljasul bánnak a menekültekkel. Amivel tele van a média, a hideg sátrak, a nem megfelelő élelem, a mínuszokban szenvedő emberek, nem médiaszenzáció, hanem sajnos, az igaz, rideg valóság.
A tábor nem a körmendieké, bejutni lehetetlen. Segíteni csak úgy lehet nekik, ahogy a katolikus pap is tette: elhelyezi őket emberibb körülmények közé. Amikor ezt tette, akkor tíz alatt volt a menekültek száma Körmenden. Azóta már harminc körüli a számuk. Érthetetlen, hogy akkor, amikor van olyan magyarországi menekült-szállás üresen, ahol át tudnák vészelni a beköszöntött kemény telet, nem oda küldik őket, hanem a körmendi élhetetlen körülmények közé.
Senki nem örül a menekülteknek. Nyílván a körmendiek sem repestek örömükben, de tudomásul vették a jelenlétüket, és semmilyen atrocitás nem történt, egy 2016. májusi esetet kivéve, amikoris – főleg más településekről jött – szélsőjobbos csoport tartott demonstrációt a menekültek ellen.
Az akkori csoportnak még segíteni is tudtunk ruhákkal, tartós élelmiszerekkel.
Miniszterelnök Úr!
Azért írom ezt a levelet, hogy gondolkodjon el azon, hogy a Körmenden levő menekülteket egy emberibb körülményeket biztosító menekült-táborba vitesse el! Ne járassa le a városunkat, tegyen róla, hogy Körmend városnevet meghallva ne az embertelenség, az aljasság, az idegengyűlölet jusson eszébe az embereknek.
A bánásmódot, a körülményeket nem mi teremtettük, semmilyen befolyással nem vagyunk rá – éppen ezért mi körmendiek nem ezt érdemeljük!”