Számos kiírás született az amerikai elnökválasztás kapcsán közéleti személyektől, magánemberektől a Facebookon. Találtunk egy olyat, ami garantáltan beletrafál a lényegbe Lenthár Balázs tollából.
Trump győzelme után sorozatban fut bele az ember a „valami baj van a világgal”, „gyün a világháború”, „el van itt baszva minden” című fejtegetésekbe. Az utóbbin kívül (amiben azért lappang némi igazság) a politikai szűklátókörűség megnyilvánulásai ezek. Annak, hogy Trump győzhetett egyetlen igazi, a fejlett világra általánosan érvényes oka van. Ugyanaz az ok, mint amiért megtörténhetett a Brexit, továbbá amiért Orbán Viktor valószínűleg behúzza 2018-at is.
Az utóbbi évtizedekben a városközpontú gazdasági és társadalmi átrendeződések eredményeképp a még mindig vidéken élő tömegek látszólagosan eljelentéktelenedtek, hiszen mindenki a látható szavazóbázist, tehát a városi tömegeket igyekezett a kampányában megszólítani és magasról tett mindenki másra. Ennek lett vége nálunk 2014-ben, majd a briteknél és az USA-ban idén.
Mert amikor előkerül valaki, aki a vidéken élők problémáival kezd kampányolni (vagy legalábbis megnevezi azok felelőseit, akik a zsidók/niggerek/latinok/Soros György/Brüsszel/anyám tyúkja, etc.), akkor már azzal jelentős támogatottságra tesz szert az ott élők körében, hogy egyáltalán szóba áll velük. Pláne, ha még – bár csak ideig-óráig – kedvez is nekik.
Ugyanis minden szemfényvesztése ellenére a rezsicsökkentés ennek a fordulatnak a beharangozása volt, hiszen oda és azoknak szólt, akiknek igen is kurvára számított, hogy 2-3000 forinttal több maradt egy időre a havi családi kasszában. Majd ugyanezt a vonalat vitte tovább a migránspara tematizálása és jó eséllyel a Fidesz kommunikációja már nem is fog ettől eltérni, legalábbis 2018-ig biztosan nem.
Érdekes azt is látni, hogy milyen szintű párhuzamok fedezhetők fel a hazai ún. demokratikus ellenzék, a Brexit vesztesei és a Demokraták eddigi megnyilvánulásai között. Az első reakció mindenhol az ökölrázós bunkó vidékizésben merült ki, majd itthon pl. a vereséget szenvedett pártok visszatértek a már korábban is működésképtelennek bizonyult, ám bejáratott panelekhez. Ugyanezt látni a briteknél is.
Valóban a bunkók – vagy a keményvonalasabb iskolák szerint a kirekesztő nácik – földje kezdődne a városi közigazgatási határoktól? Nem hiszem. Tény, hogy politikailag – és sok minden más szempontból is – kevésbé képzett és könnyebben megvezethető emberek élnek arrafelé, ám ez (részben) éppenséggel a városi társadalom évszázados, politikaalakító fölényének köszönhető. A vidékfejlesztés ugyan szép gyöngybetűkkel ott tündököl, néhány sorral az integráció alatt minden rendszerváltás utáni politikai párt kampány-közhelyei között, de körülbelül annyi kézzelfogható eredménye is született…
Hogyan lehet ezzel a tendenciával szembeszállni? Kétféleképpen. Az egyik a kevésbé elegáns és meglehetősen rizikós módszer, ki kell robbantani egy forradalmat, ami polgárháborúba torkollik és majd jön a győztes, aki befogja mindenkinek a pofáját és néhány évtizedre kuss és nyugi lesz. A másik ennél bonyolultabb, de siker esetén kifizetődőbb: Nem csak meg kell tanulni foglalkozni a vidék problémáival, de meg is kell szólítani az ott élőket. Aki ezt nem teszi meg, az ellenzékbe vált örökbérletet.”
Oszd meg ezt a cikket te is, ha egyetértesz.