Sajtóorgánumok és szennylapok. Előbbiek élnének még, ha tehetnék, de váratlanul sújt le rájuk a „ne gyertek be holnap” hírét hozó szatír, akinek ballonkabátja alatt politikai értelemben korrekt falloszok széles tárháza mered a tanácstalan szerkesztőségre.
„Sajtószabadság!” – kiáltják a sajtóorgánumok támogatói. Ők aztán szennylapokat égetnek. Olyanokat, amelyeknek kiadója ugyanaz a szatír, aki bibircsókos hímtagját kivillantva egy nagy múlttal rendelkező napilapot is elűzött a „ligetből.”
Megszeppentünk páran. Azok közül mindenképp, akik gyakorta olvasunk, esetleg írunk is a kedvenc ligetünk padjain. Mindenki más csak a televízióból hallotta, hogy már megint valami magamutogató perverz kergette el a parkban járókat, és ezzel el is engedte a füle mellett a tőle távol álló hírt.
Mit vallanak azok, akik nem félnek a szatírtól, de sűrűn járnak a ligetbe? Azt, hogy égetni bűn. Még ha nem is értenek egyet azzal, amit mondani akar, életük végéig küzdeni fognak azért, hogy elmondhassa, blablabla.
Azt felejtjük el, drága barátaim, hogy a sajtószabadságért való kiállás nem egyenlő azzal, hogy a szatír támadása után védjük, és ne égessük el az általa kiadott lapot, aminek minden oldalán a szifiliszes, kankós, herpeszes péniszét láthatjuk nagytotálban. Ebben az esetben az égetés nem a vélemény szabadsága ellen szól, hanem azt mondjuk vele: nem kérünk a szatírból, és nem akarjuk, hogy a mindannyiunk pénzéből fizetett köztévé és- rádió, a kemény politikai és gazdasági háttérrel rendelkező Magyar Idők, a 888.hu és társai elüldözzenek mindenkit a „ligetünkből”, és ha éppen nem is rohannak utánunk, hogy megrakjanak bennünket, még a padon olvasva is az ő szerszámaik köszönjenek vissza az újságjuk hasábjairól.
Beszéljünk világosabban: legyenek faszos újságok, meg nem faszosak. Ha nem faszosat akarok olvasni, arra is legyen lehetőségem, és ne egy szatír tépje ki a kezem közül a kedvenc napilapomat és tukmálja rám az övét! Mert ha ez történik, ilyenkor tiltakozásul felgyújtom a lapot a picsába. Ennyi….
„Kalibán, Kalibán, borzalmas és
büvös hatalom, már csak te segítsz:
alakíts át iszonyú, fekete
óriásokká, reflektorszemű
szénevő gépekké, hogy amikor
elégeted a férges könyveket,
toronytestünkkel és csörömpölő
bokánkkal, árnyunkat a pusztulás
ingó egéig dobva, fenevad
kórusban táncoljunk máglyád előtt
és ne tudjuk még sajnálni se, hogy
soha többé nem leszünk emberek.”
