Vujity Tvrtko tabut döntött: a politikáról írt, és elszabadultak az indulatok

Kép forrása: Vujity Tvrtko dokumentumfilm

“Írtam egy posztot arról, hogy mit tesz az emberek lelkével a jelenlegi politika. Igen, szerepelt ez a szó az oldalamon: POLITIKA! Bejegyzésem a szított békétlenségről, ez elvett nyugalomról és az emberi méltóságról szólt. És elszabadultak az indulatok” – írja Vujity Tvrtko újságíró a Facebook-oldalán.

Bejegyzését változtatás nélkül közöljük.

“Nézzétek és olvassátok, hogyan esnek egymásnak emberek, hogyan szidják és gyalázzák egymást a fenti kiemelt szó, és a saját politikai hovatartozásuk miatt!

A szomorúságról és a nyugalom szükségességéről, valamint az átpolitizálás hatásairól szóló írásomat- és vele a kommenteket- csak azért is itthagyom. Okulásul! Aztán újra nem írok magától a kiemelt szóról SEMMIT!

Azt majd eldönti a történelem, hogy ezekben az időkben mi és hogyan történt a magyar sajtóval; s mindebben milyen szerepe volt a magyar politika minden létező oldalának.

Ám az, hogy vannak újságírók, akik lelkesen örülnek egy portál bezárásának, más újságírók munkavesztésének és teljes ellehetetlenülésének, emberi kiszolgáltatottságuknak, egy hang elnémulásának, nos, az számomra végtelenül szomorú! Emberileg. Végtelenül. Szomorú!

Amit írok, abban nincs ilyen oldali vagy olyan oldali, kormánypárti vagy ellenzéki… mert ez engem már hidegen hagy! Vagyok ahol vagyok, minden politikustól, politikai pártól függetlenül, a saját értékrendem szerint PONT KÖZÉPEN, akkor is, ha ezt a különböző oldalakon hadakozó emberek egy része nem hiszi el! Én tényleg mindenkihez szeretnék szólni és tényleg vannak fontosabb dolgaim annál, minthogy magyar politikusokkal álmodjak!

Ugyanakkor szentül hiszem, hogy az én pénzemből, A MI PÉNZÜNKBŐL fenntartott népképviselőknek elsődleges feladata kellene, hogy legyen a társadalmi béke megteremtése, a nyugalom fenntartása! Eközben:

színész esik neki színésznek,
sportoló a sportolónak,
tanár a tanárnak,
gyári munkás a kollégájának,
férj a feleségnek,
szülő a gyermekének és mindez fordítva is igaz! S MINDEZT A POLITIKA MIATT!

Újságíró esik az újságírónak! Aki ilyet tesz, annál a szolidaritás NULLA, együttérzés NULLA, emberség NULLA! Egy szakma szenvedi el súlyos sebét, s benne vannak, akik örvendeznek más rossz sorsa felett! Mondhatnám, hogy kedves politika (annak minden létező oldala): HAGYD BÉKÉN A SZERETETT SZAKMÁMAT, hagyjál engem, minket nyugodtan dolgozni, de ez a kérés már nem találna meghallgatásra!

Marad hát a szomorúság, a végtelen szomorúság!

loading...