Tavaly a Snétberger Program nyolc növendéke nyert felvételt zenei felsőoktatási intézménybe. Idén ősszel a tizenhatodik évfolyam kurzusa már el sem indult Felsőörsön. Buzás-Hábel Géza, aki közel öt évig dolgozott mentorként Snétberger Ferenc mellett, az őszi szünet előtti napon írt erről a Facebookon. Az Ellenszél a program finanszírozásáról, a mentorálás megszűnéséről és a roma kulturális intézmények önállóságáról kérdezte.
Ellenszél: A közönség többnyire a koncerteken találkozott a növendékekkel. Mi volt a mentorok feladata addig, amíg egy fiatal eljutott a színpadig?
Buzás-Hábel Géza: Sokszor már ahhoz is kellett egy mentor, hogy a meghallgatás híre eljusson egy tehetséges fiatalhoz. Jártuk az országot, beszéltünk a helyi tanárokkal és a családokkal. A kurzusok idején együtt laktunk a növendékekkel Felsőörsön. Ha valaki lemaradt az iskolai tananyaggal, délután leültünk vele a tanulószobában. Elkísértük a diákokat a fellépéseikre, két kurzus között pedig szükség szerint tartottuk a kapcsolatot az iskolájukkal és a családjukkal.
Tudomásom szerint 2025-ben a növendékeink közel 90 százaléka konzervatóriumban tanult. Abban az évben öt diákunkat vették fel konzervatóriumba, nyolcat zenei felsőoktatási intézménybe. Egy növendékünk teljes ösztöndíjat kapott a bostoni Berklee College of Music nyári programjára. Korábbi diákjaink közül többen külföldön, például Oroszországban, Hollandiában vagy Ausztriában tanultak tovább. Nekem különösen sokat jelent, hogy vannak, akik tanárként tértek vissza Felsőörsre.
– Azt írtad, hogy a NER „szakmailag és pénzügyileg is módszeresen kivérezteti” a programot. Mentorként hol láttad ennek a következményét?
– A 2023–2024-es projektidőszakban 18,89 millió forint jutott mentorálásra, a következő évben 4,64 millió. Egy év alatt a korábbi összeg kevesebb mint negyede maradt. Megszűnt az egész éves személyes mentorálás, amelyre a növendékek két kurzus között is számíthattak.
A teljes program költségvetése 2022–2023 és 2024–2025 között 177,76 millió forintról 105,4 millióra csökkent. Ez 40,7 százalékos visszaesés. Ugyanebben a két évben a résztvevők száma 69-ről 49-re esett. Mindez idő alatt pedig a kultúrára szánt pénzeket szétrabolták Hankó Balázsék, a cigány tehetséggondozásra meg semmi sem jutott, ugyanis ebben az időben a Nemzeti Tehetség Központ a Kulturális Minisztérium háttérintézménye volt, most az Oktatási Minisztériumhoz került át.
A Nemzeti Tehetség Központ a Talentum Hungaricumot is működteti. Mi volt eredetileg a kapcsolat a két program között, és szerinted mi változott?
– Úgy tudom, dr. Lantos Krisztina akkori ügyvezető többek között azért indította el a Talentum Hungaricumot, hogy azok a fiatalok is kapjanak szakmai támogatást, akik életkoruk miatt már nem vehettek részt a Snétberger Programban. A Talentum Hungaricum szélesebb körből fogadott fiatalokat, a jelentkezésnek nem volt feltétele a hátrányos helyzet.
Szerintem a 2023-as vezetőváltás után került versenyhelyzetbe a két program. Ekkor Sándor-Kovács Dóra lett az ügyvezető, dr. Csáky Gyopárka pedig a programigazgató. Sándor-Kovács Dóra – by the way – állítólag Csák János akkori kulturális miniszter unokahúga. A költségvetés változását a kimutatásból ismerjük. A Talentum Hungaricum kerete 2022–2023 és 2024–2025 között 5,02 millió forintról 76,75 millióra, vagyis 15,3-szeresére nőtt. A résztvevők száma húszról hatvanra emelkedett.
– Két év alatt a Snétberger Program kerete 72,36 millió forinttal csökkent, a Talentum Hungaricumé 71,73 millióval nőtt. Lehet tudni, hogy történt-e átcsoportosítás?
– Ezt az éves támogatási döntésekből és a szerződésekből lehetne megállapítani. A kimutatás a két program költségvetésének változását mutatja. Arra szeretnék választ kapni, milyen szakmai megfontolás alapján csökkentették a felsőörsi képzés keretét, és felmérték-e, mit jelent a hátrányos helyzetű növendékeknek az egész éves mentorálás megszűnése.
Én azt tapasztaltam, hogy a Snétberger Program szemlélete nehezen fért bele a Nemzeti Tehetség Központ működésébe. Csák János akkori kulturális miniszter egy állománygyűlésen azt mondta nekünk, hogy a cél a középosztály megerősítése. Mentorként én is azt érzékeltem, hogy az NTK a középosztály helyzetéből indult ki. Felsőörsön a zenei tehetséggondozás része volt az esélyteremtés és a felzárkóztatás is. Ha egy növendéknek a családi vagy az iskolai körülményei miatt segítségre volt szüksége ahhoz, hogy folytathassa a képzést, azzal nekünk dolgunk volt.
– Ki rendelkezne a felsőörsi központtal, és mennyibe kerülne ott megtartani a kurzusokat?
– Az NTK már nem a program fenntartója. A jelenlegi elképzelés szerint viszont az Oktatási Minisztérium továbbra is az NTK-n keresztül folyósítaná a támogatást, és az OSF, valamint a Norvég Alap támogatásával létrehozott felsőörsi központ is az NTK kezelésében maradna.
A posztomban bérleti díjról írtam. Az NTK tájékoztatása szerint a helyszíni szolgáltatásokat bekerülési költségen számolnák el, külön bérleti díjat nem kérnének. A legutóbbi növendéki létszámmal számolva kilenc hét szállás körülbelül 20 millió forintba kerülne. Ebben a személyzet, a rezsi és a karbantartás költsége is benne van. A minisztérium által tervezett 74 millió forintos támogatás 27 százalékát a szállás vinné el. Ha az étkezést is az NTK-tól rendelik meg, az további 8,6 millió forint. Így 45,4 millió maradna minden másra, ebből kellene fizetni a tanárokat, a mentorokat és az országos tehetségkutatást is.
A 2027-es szakmai tervünk 45 növendék kilenchetes bentlakásos képzésével és egész éves mentorálásával számol. A teljes program éves költségét 160 millió forintra becsültük. A két számítás részben eltérő létszámra és szolgáltatásokra épül. A döntéshozóktól azt kérdezném, hogy a tervezett támogatásból milyen képzést tudnak biztosítani a növendékeknek, és mikor kezdődhet a következő kurzus.
– Miért tartod Felsőörs sorsát a roma kulturális autonómia kérdésének?
– Mert nagyon kevés olyan intézményünk maradt, amelyet roma emberek alapítottak. Ezek közé tartozik a Gandhi Gimnázium, a Snétberger Központ, a Kalyi Jag Szakközépiskola, a Kistigris Gimnázium és az Ámbédkar Gimnázium. Ezek a roma kulturális autonómia szimbólumai. Az önállóságuk az évek során csorbult, és ma már csak egy részüknek van roma vezetése.
Számomra ez politikai és identitáspolitikai kérdés is. Mennyire engednek minket gyámság nélkül működni? Kapunk-e olyan forrásokat, amelyek felhasználásáról magunk dönthetünk, hogy fenntartsuk az intézményeinket és megőrizzük a kulturális értékeinket? Én a felsoroltak közül a Gandhi Gimnázium és a Snétberger Központ szerepét tartom a legjelentősebbnek a roma fiatalok emancipációjában és társadalmi mobilitásában. Felsőörs esetében a továbbtanulási eredmények is mutatják, milyen lehetőséget jelentett ez az intézmény.
Snétberger Ferenc roma művészként a saját pedagógiai elképzelései alapján hozott létre egy műhelyt, ahol roma és nem roma fiatalok együtt tanulhattak. A szakmai önállóság azon mérhető, hogy Ferenc és a tanárok dönthetnek-e arról, hogyan kutatják fel a tehetségeket, ki mentorálja a növendékeket, és megtervezhetik-e a következő tanévet Felsőörsön. Ezért fontos, hogy a roma kulturális autonómia megmaradt intézményei fennmaradjanak, és maguk dönthessenek a jövőjükről.
– A háttéranyagot négy országgyűlési képviselőnek állítottad össze. Kihez jutott el a javaslat, és milyen döntést kértek?
– Kőszegi Krisztián, az Országgyűlés alelnöke továbbította a háttéranyagot Lannert Juditnak és munkatársainak. Köszönöm az alelnök úr segítségét és nyitottságát, reméljük, a kormány is megérti, miért fontos ennek a programnak a működése és az életben maradása. Számomra nagyon groteszk ez az egész helyzet. Kb. amennyi pénzre szükség lenne, hogy ez a program életben maradjon, az néhány magánrepülőút ára meg az NKA-ban eltapsolt összegek töredéke lenne.
Egyébként azt kérjük a javaslatban, hogy a program és a felsőörsi központ sorsáról együtt döntsenek. Lehetséges fenntartóként a Gandhi Nonprofit Kft.-t javasoltuk, mert a Gandhi évtizedek óta foglalkozik roma fiatalok oktatásával. A folytatáshoz biztosítani kell a központ hosszú távú használatát, a kiszámítható állami finanszírozást és Snétberger Ferenc szakmai önállóságát. Kérjük az egész éves személyes mentorálás helyreállítását is. A tizenhatodik évfolyam növendékei pedig most arra várnak választ, mikor mehetnek vissza Felsőörsre.
