Ezt nem látták jönni Orbánék: az amerikai havertól jött a megsemmisítő pofon.
Nagyon úgy fest, hogy komoly törésvonal alakult ki az amerikai konzervatív jobboldalon. Tucker Carlson, a tengerentúl talán legbefolyásosabb véleményvezére egyre keményebben megy bele Donald Trump külpolitikai döntéseibe. Míg korábban a feltétlen lojalitás volt a jelszó, Carlson most nyíltan nekiment az elnöknek az iráni háború miatt, és egy The Economistnak adott terjedelmes interjúban gyakorlatilag ízekre szedte a jelenlegi washingtoni stratégiát. De ami a legmeglepőbb: a korábban sokszor elzárkózó, izolacionista szólamokat pengető sztár-podcaster hirtelen ismét Európában látja Amerika legfontosabb természetes szövetségesét.
Árulás a Közel-Keleten
Carlson legújabb médiaoffenzívája az Irán elleni csapásokkal kezdődött. Nem finomkodott: azzal vádolta Trumpot, hogy a közel-keleti háborúba való belesodródással végleg elárulta az „Amerika Mindenekelőtt” (America First) kampányígéretét. Szerinte az amerikai elnök hagyta, hogy Izrael és a háborúpárti washingtoni lobbik manipulálják, és belerángassák egy olyan konfliktusba, ami egyáltalán nem szolgálja az átlag amerikaiak érdekeit.
Európa: a lenézett, de nélkülözhetetlen rokon
A The Economist főszerkesztőjének adott interjújában Carlson még ennél is tovább ment. Bár a jelenlegi európai vezetőkről – Friedrich Merz német kancellárról, Emmanuel Macron francia elnökről és Keir Starmer brit miniszterelnökről – nem éppen hízelgően csak annyit mondott, hogy „idióták”, a kontinensünkről alkotott stratégiai képe hatalmasat fordult.
Carlson szerint az Egyesült Államok lényegében Európa terméke, kulturálisan és a legalapvetőbb szinteken továbbra is az európai nemzetek állnak hozzájuk a legközelebb. Éppen ezért teljesen kontraproduktívnak és érthetetlennek tartja azt az amerikai kormányzati hozzáállást, amely zsigerből gyűlöli az európaiakat (példaként említve a grönlandi terjeszkedési kísérleteket is).
Ukrajna és a kínai fenyegetés
Az interjúban Carlson kíméletlen tükröt tartott a washingtoni elitnek az ukrajnai háború kapcsán is. Úgy véli:
Amerika teremtette meg azokat a körülményeket, amelyek a háborúhoz vezettek, majd – ahogy ő fogalmazott – egyszerűen kivonultak, és közölték az európaiakkal, hogy ez most már az ő problémájuk.
Szinte bocsánatot kért ezért a cserbenhagyásért, figyelmeztetve: ha az USA magára hagyja a legtermészetesebb szövetségeseit, Európának nem lesz más választása, mint új partnerek után nézni – és ez jó eséllyel Kína lesz. Amikor a főszerkesztő rákérdezett, hogy az „Amerika Mindenekelőtt” elv jelentheti-e Európa erősebb partnerként való reintegrálását, a válasza egy határozott „Abszolút!” volt.
Trump megizzad: ki lesz az új vezér?
Mindez sokkal több egy egyszerű külpolitikai vitánál. A republikánus elit és maga Donald Trump is egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Carlson ugyanis már nemcsak elszigetelt döntéseket kritizál, hanem a trumpi doktrína stratégiai magját támadja – ráadásul olyan pozícióból, amit lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Podcastjaival és online műsoraival továbbra is tízmilliókat ér el, és ezzel sikeresen pozicionálja magát egyfajta kőkemény konzervatív ellensúlyként.
Azzal, hogy a párton belüli vitát a személyes lojalitásról a lényegi, szakpolitikai kérdések felé tereli, Carlson egyben be is jelentkezik a MAGA-tábor (Make America Great Again) jövőbeli vezetőjének. És ez komoly veszélyt jelent a potenciális utódjelöltekre – például Marco Rubióra vagy J.D. Vance-re – nézve. Trumpnak, akinek eddig alig kellett megindokolnia a döntéseit a saját táborán belül, most válaszolnia kell a kritikákra. Egyre inkább elképzelhető, hogy a következő választások előtt ismét egy politikai kívülálló, Tucker Carlson fogja diktálni a tempót a jobboldalon.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!