Magyarországon egyre többen jutnak arra a következtetésre, hogy az egypárti kétharmad nem jelent megoldást. A társadalmi gondolkodás lassan, de következetesen átalakul. A választók közül sokan ma már alapelvként tekintenek arra, hogy a hatalom ne összpontosuljon egyetlen politikai erő kezében.
Az elmúlt évek gyakorlata megmutatta, mit jelent a korlátlan felhatalmazás. A kétharmad lehetővé tette a szabályok gyors és egyoldalú módosítását. A választási rendszer többszöri átalakítása tartós előnyt biztosított a kormányoldalnak. A médiarendszer átszervezése pedig jelentősen csökkentette a nyilvános viták sokszínűségét.
A hatalmi túlsúly következményei fokozatosan váltak láthatóvá. A döntéshozatal egyre zártabb lett. A társadalmi egyeztetések formálissá váltak. Sok választó érezte úgy, hogy véleménye nem jut el a döntéshozókig. Ez a tapasztalat erősen befolyásolta a politikához való viszonyt.
A kétharmad gyakran a stabilitás ígéretével párosult. A valóság azonban mást mutatott. A rendszer merevvé vált. A hibák kijavítása nehézkessé lett. A hatalom önkorrekciós képessége gyengült. Egy demokratikus berendezkedésben ez mindig figyelmeztető jel.
A választók egyre inkább felismerik a megosztott hatalom előnyeit. Egy olyan politikai környezet, ahol több szereplő kénytelen együttműködni, természetes fékeket hoz létre. A kompromisszum lassítja a döntéseket, de növeli azok elfogadottságát. Ez sokak számára ma már fontosabb, mint a gyorsaság.
Lényeges elem, hogy ez a gondolkodás nem egyetlen politikai oldalhoz kötődik. A bizalmatlanság nem személyekkel szemben alakult ki. Maga a konstrukció vált kérdésessé. Bármely párt kezében az egypárti kétharmad ugyanazokat a kockázatokat hordozná. A hatalom természete nem változik attól, ki gyakorolja.
A „soha többé egypárti kétharmadot” gondolata ezért egyre szélesebb körben válik elfogadottá. Nem indulatból fakad. Tapasztalatból. Egy hosszú korszak tanulságából. A társadalom olyan politikai működést szeretne, ahol a döntések több irányból kapnak kontrollt.
Magyarország jövője szempontjából ez meghatározó felismerés lehet. A demokrácia ereje az egyensúlyban rejlik. A választók közül sokan ma már ezt tekintik a legfontosabb biztosítéknak.