Különös jelenség bukkant fel a 3I/ATLAS üstökös legújabb fotóján – a kutatók is értetlenül állnak előtte.
A csillagászat ritkán kínál olyan pillanatot, amikor egyetlen kép szó szerint új fejezetet nyithat egy égitest megértésében. A Virtual Telescope Project november 11-én készült felvétele azonban pontosan ilyen. A 3I/ATLAS-ról – a Naprendszerünkbe érkező harmadik csillagközi látogatóról – készített fotókon ugyanis olyan részletek rajzolódnak ki, amelyek már a szakembereket is meglepték.
A kép több, kétperces expozíció összeadásából született az olaszországi Mancianóban működő robotikus távcsövek segítségével. Bár az észlelést nehezítette a fényes, 61 százalékos holdfázis és az alacsonyan járó üstökös, a fotón mégis kristálytisztán kivehető az objektum látványosan megnyúlt, kékes ioncsóvája. Gianluca Masi, a projekt vezetője szerint a 3I/ATLAS annyira gyors átalakuláson megy keresztül, hogy szó szerint hétről hétre más arcát mutatja – és most éppen egyre látványosabbat.
Mitől alakul ki a 3I/ATLAS különös csóvája?
Az üstökös ioncsóvájának eredete jól ismert folyamat, de itt most különösen jól megfigyelhető. Amikor a Nap felmelegíti az égitest felszínén található jeget, a fagyott gázok – például a szén-dioxid – hirtelen szublimálni kezdenek, vagyis azonnal gázzá alakulnak. A Nap ultraibolya sugárzása ezeket a gázmolekulákat ionizálja, a napszél pedig nagy sebességgel elsodorja őket a Naptól elfelé.
Ez a folyamat adja az ioncsóva jellegzetes kékes színét, és azt a nyílszerű, egyenes rajzolatot, amely mindig a Nap ellentétes irányába mutat. A porcsóva ezzel szemben sárgásabb, íveltebb, és a pálya ívét követi – a most készült felvételen ebből is sejthető egy halvány, úgynevezett anticsóva, amely a megfigyelői nézőpont miatt tűnik elő.
Látványos fejlődés: a csóva már nagyobb, mint a telihold átmérője
A friss fotó egyik legizgalmasabb részlete, hogy a 3I/ATLAS csóvája már nagyjából 0,7 fokot fed le az égbolton – ez meghaladja a telihold látszólagos méretét. Az üstökös magját kompakt kóma veszi körül, ami arra utal, hogy az égitest felszíne egyre aktívabb. A csóva hossza és fényessége alapján a kutatók azt feltételezik, hogy az objektum jelentős mennyiségű szén-dioxid jeget tartalmazhat, amely most, a Nap közelében, gyors ütemben párolog el.
Ez a viselkedés azért is fontos, mert egy csillagközi eredetű üstökös anyagösszetétele bepillantást enged abba, milyen környezetben formálódhatott több fényévnyire a saját csillagától.
Ritka vendég: a 3I/ATLAS a harmadik csillagközi objektum a történelemben
A 3I/ATLAS különlegessége, hogy mindössze a harmadik olyan égitest, amelyet bizonyítottan más csillagrendszerből hozott a kozmikus sodrás. Az első az 1I/ʻOumuamua volt 2017-ben, majd két évvel később érkezett a 2I/Boriszov. A most megfigyelt üstökös azonban jóval fényesebb elődeinél, ami kivételes lehetőséget ad a földi távcsöveknek: ilyen részletességgel még soha nem tanulmányozhattunk csillagközi vándort a Nap közelében.
A kutatók most azt vizsgálják, hogyan reagál egy idegen égitest a Nap radiációjára, milyen anyagok válnak le róla, és ezek hogyan rendeződnek a körülötte kialakuló csóvában. Ezek a kérdések segítenek megérteni, hogy milyen környezetben születhetett egy olyan üstökös, amely több millió évig sodródhatott az intersztelláris térben.
Egy különös társ is feltűnt mellette
Érdekesség, hogy a 3I/ATLAS közelében egy másik, rendkívül furcsa objektum is azonosításra került: a C/2025 V1 (Borisov). Ez az égitest november 11-én haladt el viszonylag közel a Föld mellett, és szokatlanul elnyúlt, gyakorlatilag egyenes röppályán közelíti a Napot. A pálya geometriája arra utalhat, hogy a Nap gravitációja alig tartja fogva – vagyis akár ez is csillagközi eredetű lehet. A C/2025 V1 egyelőre klasszikus csóvát sem mutat, ami tovább növeli a rejtélyességét.
A csillagászoknak most kiemelt célja megérteni, vajon valóban „társat” kapott-e a 3I/ATLAS, vagy csak véletlen a két különleges objektum egyidejű feltűnése.
Felrobbant volna az üstökös? A szakemberek másra gyanakodnak
Az elmúlt hetekben több elmélet is napvilágot látott arról, vajon mi okozta a 3I/ATLAS látványos kifényesedését. Egyes elképzelések szerint az égitest akár fel is robbanhatott. A csillagászok azonban ezt határozottan cáfolták. A jelenlegi megfigyelések sokkal inkább az aktivitás természetes növekedésére utalnak – arra, hogy az égitest gyorsuló ütemben bocsát ki gázt és port, ahogy egyre mélyebbre halad a Naprendszer belső régióiba.
Az üstökös rádiójeleket is kibocsát, amelyek néhány paraméterükben emlékeztetnek az 1977-ben észlelt híres „WOW!” jelre. Akkor sokan idegen eredetet feltételeztek, ám ma már tudjuk: az ilyen jelek természetes, fizikai folyamatokból is származhatnak. A 3I/ATLAS mostani rádióemissziója is inkább technikai érdekesség, mint földönkívüli üzenet.
A következő hónapok döntik el, milyen titkokat hordoz ez a csillagközi vándor
A Virtual Telescope Project továbbra is szorosan követi a 3I/ATLAS mozgását. A program rendszeresen tesz közzé új fotókat, így jól nyomon követhető, hogyan változik egy olyan üstökös, amely több milliárd kilométerről érkezett, és talán soha többé nem tér vissza. Az eddigi képek fejlődése alapján biztosra vehető, hogy a következő hetekben még látványosabb részletek is feltárulhatnak.
A 3I/ATLAS tehát nemcsak szépsége miatt érdekes, hanem azért is, mert ablakot nyit egy másik csillagrendszer múltjára. Minden új felvétel egy kicsit közelebb visz annak megértéséhez, honnan jött és milyen körülmények között született ez a titokzatos intersztelláris utazó.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!