Az elmúlt hónapokban érezhetően felgyorsultak az események a hazai belpolitikai térben: új szereplők jelentek meg, friss mozgalmak alakultak, és ismét felerősödött a „rezsimváltás” ígérete. A lelkesedés mögött azonban könnyen elsikkadhat az a két évtizedes küzdelem, amelyet számos ellenzéki politikus, civil aktivista és újságíró vívott a Fidesz–KDNP hatalomgyakorlásával szemben. Erre figyelmeztet Tarjányi Péter író, biztonságpolitikai szakértő is legutóbbi – érzelmektől sem mentes – Facebook-posztjában.
Tarjányi nem csupán a frontvonalakról szóló háborús elemzéseiről ismert: régóta, következetesen követi és kommentálja a magyar közélet eseményeit. Mostani írásában a „régi” és az „új” ellenzék közötti feszültségekre világít rá, miközben emlékeztet arra, hogy az elmúlt húsz év győzelmeit – a pécsi, zuglói, újbudai, óbudai, erzsébetvárosi, terézvárosi vagy éppen győri sikereket – és az olyan „örök lázadók” munkáját, mint Hadházy Ákos, nem lehet egy tollvonással érvényteleníteni.
A szakértő szerint az igazi megújuláshoz nem falakra, hanem hidakra van szükség – egy olyan közös építkezésre, amely elismeri a múlt harcosainak áldozatait, miközben teret ad az új lendületnek is. Posztja egyszerre kritika és biztatás: a múlt iránti tisztelet nélkül, pusztán a régi zászlók letépésével nem lesz tartós politikai váltás Magyarországon.
Alább teljes terjedelemben közöljük Tarjányi Péter bejegyzését:
Mostanában sokszor hallom: „az ellenzék eddig nem tudott győzni – most majd jön az új.”
És ez rendben is lenne, ha ezzel együtt nem felejtenék el azt, kik harcoltak eddig, és milyen áron maradt egyáltalán valami az ellenzékből.
Tudjátok, mi fáj, de piszkosul?
Hogy olyan természetes magabiztossággal beszélnek elemzők, kutatók, mintha az elmúlt 20 év csak egy baleset lett volna.
- Mintha nem lettek volna győzelmek Pécsen, Zuglóban, Újbudán, Óbudán, Erzsébetvárosban, Terézvárosban vagy Győrben.
- Mintha nem lenne Hadházy Ákos, akinek korrupciós ügy feltárásaira, egyébként Magyar Péter is többször hivatkozott.
- Mintha nem álltak volna már akkor is szemben sokan a NER-rel, amikor ez még nem volt divat, sőt életveszélyes volt.
Azt nem kérdezem hol voltak ezek az “bátor” emberek anno? Jó részüket nem láttam sehol, de mostanában egyre többet látok…
HÁT PERSZE, MERT EZ A FIDESZ NEM AZ A FIDESZ MINT AZ ELMÚLT 15 ÉVBEN…
És most hirtelen megszaporodtak a “hősök”. “Hősök” akik azt mondják:
“Ti nem tudtátok legyőzni Orbánt. Menjetek el…”
Ezzel szemben a valóság?
Voltak, akik legalább próbálták. Nem pár hónapja, hanem 1998 óta. És!!! sokszor győztek országosan, egyéniben, önkormányzati szinten… Az ő munkájuk nélkül most nem lenne kinek átadni a zászlót.
SŐT, ZÁSZLÓ SE LENNE!
A választónak pedig annyit mondanak az újak:
“Ha elfelejted a múltat, újra remélhetsz.”
Azonban aki így beszél, az nem hidat épít, hanem falat… Mert a hazát nem újonnan kell kitalálni, hanem át kell építeni, megjavítani, megerősíteni. KÖZÖSEN!
Én hiszek az új lendületben. De nem vagyok hajlandó elfelejteni azokat, akik korábban is harcoltak, és akik nélkül ma nem lenne Magyarország, mert már minden el lenne adva vagy el lenne foglalva. ENNYI!
Tudom, hogy ez “elavult” hozzáállás, de bennem volt, van és lesz tisztelet a hazáért küzdök iránt. A múltban, a jelenben, a jövőben. Mindig.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!