Egy magyar férfi rámutatott a legégetőbb problémára – ez fontosabb minden ügynél. Zoltán Harencsár Facebook-bejegyzése pillanatok alatt nagyot ment a közösségi médiában: a júniusi aszályról szól, de jóval többről is – a hazai várostervezésről, a betonrengetegekről, a fák hiányáról és az emberi ostobaságról.
A poszt szenvedélyesen, de lényeglátóan állítja: miközben politikai ügyeken rugózunk, nem vesszük észre, hogy a klímaváltozást saját környezetromboló gyakorlatunkkal súlyosbítjuk.
„Június hónapban le esett csapadék mennyisége 0 azaz NULLA mm. […] Viszont vannak lebetonozott tereink, utcáink, tövig nyírt gyepünk, na meg napelem parkok tömege… fát nem ültetünk, mert sokat szemetel.”
A bejegyzés rámutat arra, hogy a fák hiánya, a túlzott gyepnyírás, és az aszfalt + beton kombó helyi szinten olyan mikroklímát hoz létre, amely szó szerint „elkergeti a felhőket”. Nincs árnyék, nincs párolgás, nincs légmozgás – így csapadék sincs. Ezért is működik úgy a sivatag is: a felfelé áramló forróság szétoszlatja a felhőket.
„Ez egy csapda helyzet, de mi még sürgetjük is!”
A posztban elhangzottak több klímaszakértő megállapításaival is egybevágnak: a zöldfelületek csökkenése, a fák kivágása és a hősziget-effektus a városokat egyre élhetetlenebbé teszi. A szövegben megfogalmazott kritika szerint a döntéshozók még mindig nem a valódi problémákkal foglalkoznak.
Nem egyedi jelenség
Az aszályhelyzetet hivatalosan is súlyosabbnak minősítette a HungaroMet, mint a hírhedt 2022-es évben. A csapadékhiány az egész mezőgazdaságot, különösen a kukorica és napraforgó termesztését fenyegeti.
Ez a poszt több mint csak egy dühös komment – társadalmi tükör. Egyre többen érzik, hogy a klímakatasztrófa már nem a jövő, hanem a jelen. És nem csak a „nagyvilágban”, hanem a saját kertünkben, városunkban, utcánkban.
További kérdés, hogy mikor ismerik ezt fel a döntéshozók – és mikor jön el az az idő, amikor nem csak a csapadék, hanem a felelősség sem tűnik el.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!