Orbán ráharapott: Ez már a Huxit.
Lakner Zoltán szerint a kormány új törvénytervezete és az azt övező „kémhisztéria” mérföldkő: írásos nyoma annak, hogy Magyarország eltávolodik az európai értékektől. A politológus nemcsak jogi, de társadalmi értelemben is Huxit-folyamatról beszél.
Orosz minták nyomán épülő rendszer
A magyar politika alakulásáról beszélgetve Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztője emlékeztetett egy korábbi megállapításra: „Magyarország mindig hat évvel van Putyin mögött”. A Partizán és több más médium közös élő műsorában úgy fogalmazott, a Fidesz nem hirtelen húzta elő ezt a törvényjavaslatot. Sokkal inkább tudatosan építkező hatalmi stratégiáról van szó, amelyben a kormány korábban már adaptált orosz módszereket, és most újabb lépésre szánta el magát.
A politológus szerint a törvény célja kettős: ellehetetleníteni a maradék független médiát és civil szervezeteket, valamint potenciálisan kizárni a legerősebb ellenzéki erőt a politikai versenyből. Mindez válasz arra, hogy a Fidesz kormányzása már nem élvezi a korábbi stabil támogatottságot – a gazdaság gyengélkedik, a társadalmi alku megbicsaklott, és felbukkant egy új politikai kihívó is.
A törvény üzenete: féljetek
Lakner szerint az új jogszabálytervezet nem csupán technikai korlátozásokat vezet be, hanem tudatos pszichológiai hatást is céloz: a megfélemlítést. A nyilvános tér beszűkítése, az alternatív vélemények kiszorítása, és a kritikus hangok ellehetetlenítése mind azt szolgálják, hogy a lakosság ne férjen hozzá az eltérő narratívákhoz – különösen ne a kormányt bírálók üzeneteihez.
Példaként a Pride-törvényt hozta fel, amely szerinte mintát adott arra, hogyan fordulhat a hatalom először a kisebbségek, majd a társadalom egésze ellen. Ugyanezen logika alapján most már minden „nem kormánypárti” álláspont veszélybe kerülhet.
Kémvád bizonyíték nélkül – politikai blöff vagy előkészített per?
A kormány új „kémügyét”, amely ukrán befolyásgyakorlás gyanújára hivatkozik, Lakner egy kapitális blöffként jellemezte. Szerinte a kormány eddig semmilyen konkrét bizonyítékkal nem szolgált, mégis olyan kommunikációs hadjáratot indított, amely emlékeztet a történelmi Rajk-perre.
A cél szerinte nem a jog érvényesítése, hanem a társadalom egy részének felhergelése és a lojalitás megerősítése – különösen azok körében, akik már eddig is a Fidesz szavazóbázisát alkották.
Miért most?
Arra a kérdésre, hogy miért éppen most lép ilyen radikálisat a kormány, Lakner nem tudott egyértelmű választ adni. Úgy véli, a választások előtti időzítés kissé későinek tűnhet, de valószínűbb, hogy csak egy szakaszáról van szó annak, ami még várható.
Utalt arra is, hogy a civil szervezetek és egyházak már korábban is szenvedtek hasonló intézkedésektől – például a 2017-es civil törvény következtében. A mostani javaslat azonban szerinte túllép ezen: a kormány véglegesen újrarajzolná a nyilvánosság határait.
Huxit írásban? – Európai jogi normák megtagadása
Lakner szerint a törvényjavaslat, kiegészülve a kémvád narratívájával, gyakorlatilag az első dokumentált lépése Magyarország EU-ból való kiválásának. Bár formális kilépésről nincs szó, a tartalom súlyosabb: a kormány nem tartja magára érvényesnek az uniós jogot, és szembe megy az emberi jogi egyezményekkel.
Ez nem csupán Magyarország helyzetét gyengíti az EU-ban, hanem hosszabb távon arra késztetheti az Uniót, hogy megkerülő megoldásokat keressen a magyar kormány kizárására bizonyos döntésekből.
Napi problémák vs. politikai műbalhék
Lakner kritikusan szólt a kormány jelenlegi politikai fókuszáról is. Szerinte a kabinet már nem reagál a társadalom valós igényeire – a megélhetési gondokra, a közszolgáltatások állapotára – hanem inkább a nyilvánosság tematizálásán dolgozik. A figyelemelterelés célja, hogy ezek a valós problémák ne kerüljenek be a közbeszédbe.
Lázár János vagy Gulyás Gergely „keménykedő” megszólalásait is ennek a politikai díszletnek tekinti: valódi változás helyett verbális aktivitással próbálják fenntartani a kontroll illúzióját.
Mi következik?
Lakner végkövetkeztetése borús: egy elnyomó rendszer sosem stagnál, hanem mindig tovább szűkíti a mozgásteret. A kormányzati logika szerint, ha egy módszer egyszer bevált – például a kritikus fórumok kiiktatása –, akkor azt újra és újra be fogják vetni más területeken is.
A mostani helyzet tehát nem elszigetelt anomália, hanem egy hosszabb távú politikai stratégia része, amelynek célja a verseny kiiktatása, a nyilvánosság ellenőrzése és a hatalom bebiztosítása – akkor is, ha közben semmilyen választ nem adnak a mindennapi élet problémáira.
Lakner Zoltán elemzése szerint a törvényjavaslat nem csupán egy újabb politikai manőver. A kormány lépései strukturális változásokat jeleznek, amelyek érdemben formálhatják át Magyarország politikai rendszerét, helyét Európában, és az állampolgári szabadságjogok gyakorlásának lehetőségeit. Ahogy ő fogalmaz: „ez már nem csak politika – ez a rendszer új definíciója”.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!