A magyar emberek körében gyakran tapasztalható ellenérzés a Halloween iránt, amely évről évre lángra lobban október végén. Az érzelmi hullámzás nem újkeletű: a Valentin-napra is hasonló indulattal reagálunk, mondván, hogy „nem a mi ünnepünk”. Felmerül a kérdés: miért ragaszkodunk ennyire a szomorúsághoz, és miért taszít el minket minden, ami egy pillanatnyi vidámságot hozhatna?
Sokak szerint a magyar mentalitás központi eleme az elmúlt évtizedek, sőt, évszázadok alatt kialakult „bús magyar” kép. Megszoktuk, hogy a nemzeti identitás része a fájdalom, a szenvedés és a történelmi tragédiák megélése. A politika és a közbeszéd ezt az érzést erősíti is, mintha kötelességünk lenne minden napot komolysággal és súlyos gondolatokkal tölteni. Ebben a kultúrában nem fér meg egy olyan „importált” ünnep, mint a Halloween, ami csupán szórakozást, jelmezbe bújást és tréfát kínál – hiszen az „nem a miénk”.
De valóban ilyen merevnek kell lennünk? Egy-egy vidám alkalom, legyen az Halloween, Valentin-nap vagy akár egy tavaszköszöntő fesztivál, valójában lehetőséget adhatna a kikapcsolódásra. A mindennapok terhei és a politikai helyzet által szított feszültség közepette sokaknak egy kis szórakozás már-már bűnnek tűnik, pedig éppen ezek a pillanatok segíthetnek abban, hogy felülemelkedjünk a nehézségeken.
Ideje volna elengedni a „sírva vigadunk” mondást, és megérteni, hogy a világ változik. A Halloween és a Valentin-nap lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk egy pillanatra a politikai nehézségek szorításából, és élvezzünk egy kis örömet. Talán nem kellene elítélnünk azokat, akik csak egy kis színt vinnének az életükbe, egy cseppnyi vidámságot, egy pillanatnyi szabadságot a búskomorságtól. Hiszen a mosoly nemzeti kincs is lehetne – ha megengednénk magunknak.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva. Unod a politikát? Főzz valamit az EllenLábassal!