
Lánczos Vera szerint Magyar Péter képviselői kasztingja átverés és csapda. Lánczos Vera írása:
„Magyar Péter október 23-án arról tájékoztatta a közönségét, hogy ő a 106 képviselői helyre és egyéb fontos posztokra, elképzelt kormányzásának idejére castinggal keres embereket.
Vannak, akik azt gondolják, hogy ez mennyire demokratikus dolog, jöjjenek a nép eddig ismeretlen szakértői, tehetségei, akár egy tehetségkutató versenyen, és majd MP, vagy egy zsűri (hogy ezek kik, mennyien vannak, milyen szempontjaik vannak, azt nem tudni), nos lényegében ő eldönti, hogy ki felel meg és ki nem. Ez tehát egy olyan verseny a politika legfontosabb posztjaira, ahol nem a politikai teljesítmény számít, hanem az, hogy MP választása kire esik.
A Tisza jelenlegi népszerűsége legitimálhatja a módszert. Ám mégis mi következik e módszerből a másik, a kiválasztott személy oldalán?
Egy politikai szervezet ilyen építkezéséből bizony szükségszerűen a kiválasztó személye iránti feltétlen lojalitás következik. Ez nem egy valódi alulról építkezés, hanem egy politikai szervezet létrehozása szubjektív alapon. Mi derülhet ki még ebből? Hogy MP-nek nincs valódi kapcsolati tőkéje. Valójában nincs kormányzóképessége, hiába van akkora támogatottsága, mintha lenne változtatni képes politikai professzionalizmus mögötte.
A csapdahelyzetet maga állította elő. Azt a politikai taktikát választotta, hogy senkivel nem köt szövetséget az ellenzéki térfélről. Azt a döntést hozta, hogy ott semmi használhatót nem talál. Ennek a politikának nem elvi alapjai vannak, nem értékrendbeli szempontjai, elveit és értékrendjét inkoherens szavai mögött nehéz lenne kimutatni. A múlt megítélése is meglehetősen előítéletes a részéről. Ennek a taktikának az alapja csak az, hogy ráült a Fidesz által apolitikusságot, a politikától való elundorodást tudatosan gerjesztő kommunikáció eredményére.
A Fidesz célja ezzel az volt, hogy a választók az egész politikai osztályból ábránduljanak ki, akkor elég lesz, ha a Fidesz fenntartások nélküli támogatóinak politizálnak, főleg, hogy velük külön kommunikációs térben érintkeznek.
Az ellenzéki választók ki is ábrándultak, csalódottokká váltak, mára nagyjából a demokratikus működés jelentőségét is megkérdőjelezik. Lúzereknek és hibásnak gondolják azokat, akik sikertelenek maradtak ilyen alapon. Ebből a keserű kiábrándultságból politikai tőkét lehet kovácsolni. A castingolásban emellett benne foglaltatik a politikának, mint közösségi és proffeszionális tevékenységnek a lebecsülése is. Közkeletű tévhit ugyanis, hogy a politikához egyből mindenki érthet, nem szükségesek elméleti és gyakorlati ismeretek és tapasztalatok. Annyira nem hogy lehet kezdő egyszerre mindenki. Ez is oka annak, hogy az ötlet a naív választónak tetszik. Ám az eszköz mögött felsejlik a kontroll már előzetes minimalizálására való törekvés is, amit elfed a populista máz.
Ha abból indulunk ki, amit már látunk, így a Tisza EP-képviselőinek, avagy a fővárosi képviselőinek működéséből, nagyjából arctalanok maradtak, mindig egyszerre lépnek. Egy az egyben olyan döntéseket hoznak, amelyeket MP egyedül képvisel a párt nézeteiként a nyilvánosságban. Akkor is ha ezek a döntések szembemennek a deklarált nyilatkozatokkal. (Lásd EP-döntések) Nem tudjuk, vajon mindenki egyetért-e azzal közülük, hogy a Fidesszel szavaznak Ukrajna ügyében? Azt sem tudjuk, mindegyiknek tetszik-e a Vitézy-Fidesz-Tisza tengely Karácsonnyal szemben? A kérdés az, hogy mit fogunk kezdeni egy olyan parlamenttel, amely casting alapján épül fel? Kell- e egy újabb gombnyomogató gépezet a jelenlegi helyett? A magyar ellenzéki térfél szavazóinak többsége láthatóan mindent egy lapra tesz fel, ahogy szokta. A felelősök pedig megint mások lesznek.”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!