A választás körüli viharokban kevés szó esett arról, hogy megbukott a Tanítanék Mozgalom, és nem lehet azt mondani, hogy érdemtelenül. Törley Katalin elárulta a pedagógus társadalom ügyét a szabad oktatásért.
Azzal tette ezt, hogy nevét adta egy párt EP-listájához, ezzel feladta annak lehetőségét, hogy rá, és mozgalmára a jövőben bárki pártokon felüli, csak az oktatás ügyére összpontosító csapatra gondoljon. Természetes, hogy pártok, ha úgy tetszik, az ellenzék kívülről segít egy olyan szándékot, amely normális tantervet, szabad tanárokat, tankönyv-választást akar, de a helyzet immár megváltozott.
Azzal, hogy Törley Katalin elvállalta a Kutyapárt EP-listájának második helyét, elárulta mindazon kollégáit, akik pártok külső támogatását elfogadták ugyan, de semmiképpen nem akartak volna egyikükhöz csatlakozni. Törley súlyosan hibázott. Hogy azért tette, mert azt remélte, kijut akár pénzt keresni az Európai Parlamentbe, vagy azért, mert tényleg egyetért a Kutyapárttal, szinte mindegy. Egy pedagógus, pláne, aki egy sokszínű, belül biztos, hogy nem kutyapárti, hanem civil, egyénenként akár más pártok felé is húzó tagok vezetője, ennél többet kellene, hogy értsen a világból.
Egy pedagógus arca – Törley Kataliné – nem szerepelhet olyan plakáton, hogy „Jó lesz”. Egy tanár erre tanítja a gyerekeket? Nem a világ bonyolult összefüggéseire, a történelem adta mintákra, felkínálva az értelmezés, a választás lehetőségét? Törley szerint, ha rá szavaznak, vagy a Kutyapártra, akkor jó lesz? Mi lesz jó? Már eleve az milyen minta, ha Kovács Gergely pártja lenne az? Törley bukása személyes történet, de megérdemelt. Mégis messzebbre mutat: olyan nincs, hogy most visszamész civilnek, és újra felveszed a kockás inget. Ő már egy kutyapárti politikus, akinek szavai immár hiteltelenek. Kár, hogy így történt.