A Die Presse szerkesztőségi vezércikkének szerzője, Wolfgang Böhm, az Európa-rovat vezetője rámutat, hogy a magyar miniszterelnök, illetve a török államfő más országokat tart túszul fogva. Kihasználja az ukrán utcákon folyó vért, hogy belpolitikai előnyökre tegyen szert. Előadják, hogy a nemzeti érdekeket védik, ám igazából hatalompolitikai aprópénzre vágynak – írja a hvg.hu.
Nem egyszerűen taktikai károkat okoznak a két szervezetben. Fontos döntéseket hátráltatnak, legyen szó az olajembargóról vagy a svéd, illetve finn NATO-felvételről. Ily módon azonban veszedelmes biztonsági kockázatot idéznek elő. A két ideológiai fegyvertárs a végén persze beáll a sorba, csak éppen addig ártanak a két szervezet hitelének, elszántságának és összefogásának. Orbán – legalábbis részlegesen – bizonyította ezt a hétfői EU-csúcson.
Szinte elviselhetetlenek azok, akik ismét megértést tanúsítanak az ilyesfajta, felelőtlen hozzáállás iránt. Mert igaz ugyan, hogy Magyarország nagymértékben függ az orosz olajszállításoktól, de
ki ment el február végén Moszkvába, amikor már orosz csapatok sorakoztak fel az ukrán határon? És ki állapodott meg Putyinnal előnyös gázüzletről?
Hát, Orbán, aki most Európát zsarolja, hogy az finanszírozza az új Adria-vezetéket.
Az EU már jó pár blokádot, zsarolási kísérletet élt át, ami mögött nemzeti érdekek húzódtak meg. Ám ami békeidőkben csak kellemetlen késedelmet, szükségtelen mérgelődést okoz, háború idején rendkívül veszedelmes. Tényleg azon van Orbán, hogy a maga erejéhez mérten hozzájáruljon az Ukrajna elleni hadviselés anyagi fedezetéhez?
Most más idők járnak, így szükség van a nagyobb összefogásra. Először is szolidaritást kell felmutatni a megtámadott ország iránt, de a tét egyben a saját biztonság. Ha egy zsarnok akadálytalanul belevághat a brutális terjeszkedésbe, és nem parancsolnak megálljt neki, az felkérés a táncra, vagyis hogy másutt is nyomuljanak a hasonszőrűek. A lengyelek, finnek és baltiak félelme nem hisztéria, hanem pont ebből a felismerésből fakad.
Ennél a pontnál a kommentátor majdnem azt írta: a közös értékek forognak kockán, de aztán rájött: osztja-e még ezeket az értékeket a magyar és a török vezető? Vagy inkább azt követi, amit Putyin vall? Milyen közel került már a magyar illiberális demokrácia a totális uniformizálás tekintélyuralmi rendszeréhez? Talán már nem is lehet kijelenteni, hogy itt csupán belpolitikai taktikáról és hatalmi számításról van szó.
Ami ennyire felelőtlennek tűnik, az nagy valószínűséggel egy szellemi iskola következménye. Nem azokhoz a szövetségesekhez igazodik, akikkel jobbá lehetne tenni a világot, hanem külső ellenségekben gondolkodik, mert azokat mindig fel lehet mutatni, hogy erősödjön a belső összetartás. Magyarország és Törökország – Oroszország mintájára – immár zárt rendszer lett, amely az áldozati mítoszból táplálkozik.
És ma már tulajdonképpen semmi helye az EU-ban, illetve a NATO-ban
– emeli ki a Die Presse vezércikke.