Amikor a rendőrből plakátőr lesz: Egy újabb NNI-s nyomozó borította rá az asztalt a rendszerre.
A magyar rendőrség, ahogy azt a legtöbben elképzelik, már csak a filmekben létezik. A valóságban a politikai megfelelési kényszer, a „VIP-rendőrségként” való működés és az abszurd elvárások lassan felőrlik az állományt. Virág Norman Viktor, aki tíz évig szolgált, ebből hármat a Nemzeti Nyomozó Iroda kiberbűnözési osztályán, megelégelte a helyzetet. Felmondott, majd a Partizánban kendőzetlen őszinteséggel beszélt arról, hogyan torzult el a rendvédelmi munka egy „oroszos” állammodell árnyékában, és miért tartja hősnek a nemrégiben meghurcolt kollégáját, Szabó Bencét.
Virág Norman Viktor nem egy „frissen eszmélt” civil, hanem a rendszer belsejéből érkező szakember. Karrierje során a kiberbűnözés és az állami struktúrákat érő kibertámadások felderítésével foglalkozott. Azonban az utóbbi időben egyre világosabbá vált számára, hogy azt az idealista rendőri munkát, amire felesküdött, ma Magyarországon egyre inkább csak a független sajtó végzi el.
A hathavi fegyverpénz kifizetését követően azonnal beadta a felmondását (hozzá hasonlóan cselekedett a III. kerületi rendőrkapitány és a rendészeti osztályvezető is), és beállt azon ex-rendőrök (köztük Laponyi Zsolt és Szabó Bence) sorába, akik nyíltan beszélnek a szervezet mélyreható válságáról.
A koncepciós eljárás és a „hős” nyomozó
Virág megszólalásának egyik legfőbb mozgatórugója a Szabó Bence elleni eljárás volt, amit határozottan koncepciósnak tart. Miközben a belügyminiszter egy videóban azt állította, hogy a kollégák „árulónak” tartják Szabót, Virág, aki személyesen ismeri ezeket a kollégákat, épp az ellenkezőjét állítja: hősként tekintenek rá.
„A gyerekvédelem ott kezdődik, hogy Szabó Bence felderítéseivel pedofilok tucatjai nincsenek most szabadlábon a társadalomban”
– szögezte le Virág.
Szerinte az NNI-n belül a dolgozók igazságtalannak élték meg a Szabó elleni fellépést, és ha volt is bármi valóságalapja a „kémelhárítási” narratívának, megmagyarázhatatlan, miért volt szükség a legnagyobb ellenzéki párt (a Tisza Párt) szervereihez való hozzáférésre egy „kamu nyomozás” keretében.
A „VIP-rendőrség” és a celebek luxusproblémái
Virág beszámolója szerint a kiberbűnözési osztályra egyre gyakrabban érkeztek olyan ügyek, amelyeknek semmi keresnivalója nem lett volna ott. Miközben súlyos, állami szintű támadások (például a külügyminisztérium szervereinek feltörése) esetén nem indult eljárás, a NER-hez köthető celebek és állami vezetők pitiáner problémáival kiemelten foglalkoztak.
Ilyen volt például Mága Zoltán feltört Facebook-profiljának esete, amivel az osztálynak kellett vesződnie, miközben a hegedűművész folyamatosan hívogatta az osztályvezetőt.
„Amikor hírességekkel volt dolgunk az NNI-ben, akkor sokszor úgy hívtuk magunkat, hogy VIP-rendőrség”
– emlékezett vissza Virág.
Hasonlóan abszurd volt egy államtitkár bankkártyaadatainak ellopása is, ami miatt még a túlórastop ellenére is berendelték az embereket. Miközben egy kezdő járőr 250 ezret, egy tapasztalt nyomozó 350-500 ezret visz haza, azt látták, hogy a hatalom kiszolgálása felülírja a szakmai munkát, az ellenzéki képviselők (mint Hadházy Ákos vagy Tompos Márton) feljelentései pedig gyakran a fiókban landolnak.
Orosz szálak és a látszat-intézkedések
A nemzetközi kapcsolatokért felelős nyomozóként Virág megdöbbentő tapasztalatokat szerzett az orosz kiberbűnözéssel kapcsolatban is. Hiába érkeztek konkrét megkeresések az amerikai hatóságoktól (például a Georgij Zsuravljovhoz köthető Antichat fórum vagy egy orosz tárhelyszolgáltató ügyében), a magyar nyomozóiroda a házkutatás ellenére sem rendelt el hivatalos eljárást. Ez a fajta passzivitás éles kontrasztban áll azzal, amikor az állomány a „Fuck Putyin” felirattal reagált az ukrajnai invázióra az irodájuk ajtaján.
Ami viszont a hazai rendfenntartást illeti, a helyzet még elkeserítőbb. Virág a III. kerületi kapitányságon azzal szembesült, hogy a rendőrökből lényegében plakátőröket csináltak, akiknek a választási plakátokat kellett védeniük a rongálóktól.
Ugyanez a kirakat-politika érvényesült a hajléktalan-kérdésben is: a jogszabályi változások után a főkapitányig terjedő „fotós” jelentési kötelezettséggel kellett bizonyítaniuk, hogy eltüntették a fedél nélkülieket a terekről, kiszolgálva ezzel a politikai elvárásokat és a „rossz állampolgári attitűdöt”, ahelyett, hogy a valódi közbiztonságra fókuszáltak volna.
A félelem és az ellenállás kora
A politikai lojalitás, mint az előrelépés legfőbb feltétele, a szolgálati mosdók siralmas állapota (ahogy fogalmazott: „Hatvanpusztán a zebrák jobban vannak tartva”), és az állomány 65%-os (vagy még annál is rosszabb) feltöltöttsége mind egy olyan rendszert festenek le, amely a szakadék szélén táncol.
Amikor pedig a rendszer problémáiról valaki (mint Laponyi Zsolt) nyíltan beszél, az ORFK azonnal „pánik üzemmódba” kapcsol, rettegve a nyilvánosságtól. Virág Norman Viktor szerint azonban a meghurcolás egyre kevésbé vált ki félelmet a rendőrökből; egyre inkább az ellenállást szítja. Számít-e retorzióra? Igen, akár egy koncepciós eljárást is el tud képzelni maga ellen, de úgy tűnik, az igazságérzete erősebb a félelemnél.
És a nagy kérdés az, hogy hányan vannak még, akik hamarosan hajlandóak lesznek „borítani az asztalt”?
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!