Szijjártó olyat kapott, hogy azt kívánja, bárcsak vége lenne már. Azt hittük, hogy a miniszterelnök „kisegeres” telefonhívása Vlagyimir Putyinnal a diplomáciai mélypont. Tévedtünk.
Egy nemzetközi oknyomozó konzorcium (amelynek anyagát a VSquare publikálta) megszerezte Szijjártó Péter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter titkos telefonbeszélgetéseinek leiratait. A szövegekből egy olyan dermesztő, alárendelt viszony rajzolódik ki, amelyben a magyar miniszter nemcsak folyamatosan jelentett Brüsszelből Moszkvának, hanem
dokumentumokat adott át, titkokat árult el a nyugati szövetségesekről, és azzal mérte a sikert, hogy az európaiak mennyire voltak boldogtalanok.
A nyugati hírszerzői forrásokból származó leiratok alapján a magyar diplomácia az elmúlt években gyakorlatilag a Kreml ötödik hadoszlopaként működött az Európai Unión belül. Szijjártó Péter a feljegyzések szerint minden adandó alkalommal alig várta, hogy kapcsolatba léphessen Lavrovval, engedélyt vagy tanácsot kérjen tőle, és olyan információkkal lássa el, amelyek felbecsülhetetlen értékűek voltak Oroszország számára a háborús nyomásgyakorlásban. Egy magas rangú uniós tisztviselő a beszélgetések láttán csak ennyit mondott a magyar diplomácia vezetőjéről:
„Mint egy kis idióta, akit csak rángatnak ide-oda.”
Nézzük a legdurvább, lehallgatott epizódokat!
1. A brüsszeli tégla: Valós idejű közvetítés az EU-csúcsról
2023. december 14-én az EU vezetői azért gyűltek össze Brüsszelben, hogy megnyissák az ukrán csatlakozási tárgyalásokat. Ez volt az az elhíresült ülés, amikor Orbán Viktor a 22 milliárd eurós befagyasztott uniós forrás miatt vétóval fenyegetőzött, majd Olaf Scholz kancellár javaslatára „kiment kávézni”, hogy a többiek meghozhassák a döntést.
Orbán kiment, de Szijjártó Péter bent maradt a teremben. És mit csinált az egyik szünetben? Felhívta Moszkvát. A leirat szerint Lavrov így üdvözölte: „Péter, hogy vagy? Én jól vagyok.” Szijjártó ezután kötelességtudóan, lépésről lépésre elmagyarázta az orosz külügyminiszternek, hogyan haladnak a zárt ajtók mögötti brüsszeli tárgyalások, és mi a magyar kormány terve. Lavrov elégedetten nyugtázta a jelentést („Rendben, jó, igen, igen, kiváló”), majd cinikusan hozzátette: „Néha a jóindulatú, nyílt zsarolás a legjobb megoldás.” Bár a zsarolás végül nem jött be, Moszkva szinte valós időben kapta a belső infókat az EU legfelsőbb döntéshozó szervéből.
2. A hűségteszt: „Azonnal küldöm a moszkvai nagykövetségre”
2024. július 2-án, miközben Orbán Kijevben tárgyalt, Szijjártó ismét Lavrovval egyeztetett, hogy előkészítse a miniszterelnök moszkvai vizitjét. A beszélgetés során Lavrov rákérdezett egy kompromisszumos EU-s dokumentumra, amely az ukrajnai nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról szólt.
Lavrov: Próbáljuk megszerezni a pontos dokumentumot, de… Szijjártó: Elküldöm neked. Nem probléma.Lavrov: Ok, Péter, ha el tudnád küldeni nekem a dokumentumot, azt megköszönném. Szijjártó: Azonnal megteszem. Elküldöm a moszkvai nagykövetségemre, a nagykövetem pedig továbbítja a kabinetfőnöködnek, és onnantól a rendelkezésedre áll.
Bár a dokumentum – az uniós tisztviselők szerint – ekkorra már egy publikus tárgyalási keretrendszer volt, a nyugati hírszerzők szerint a jelenet dermesztő. Lavrov valószínűleg csak egy „hűségtesztnek” vetette alá Szijjártót: meg akarta nézni, hogy a magyar miniszter hajlandó-e azonnal, a nagykövetségi csatornákat használva „parancsra” dokumentumokat szállítani az oroszoknak. Szijjártó pedig gondolkodás nélkül átment a teszten.
3. A „békemisszió” eladása és a kisebbségi proxy-háború
Ugyanebben a júliusi hívásban Lavrov megkérdezte, hogy Orbán Viktor milyen minőségben érkezik majd Putyinhoz: magyar kormányfőként, vagy az EU soros elnökeként? Miközben a magyar kormány Brüsszelben azt bizonygatta, hogy Orbán nem az Unió nevében tárgyal, Szijjártó Moszkvának pont az ellenkezőjét validálta: „Nem oszthatjuk ketté a kettőt, de úgy gondolom, hogy növeli a jelentőségét, hogy ő az Európai Unió elnöke.” Ezt a moszkvai utat a NATO és az EU elől az utolsó pillanatig titokban tartották.
Még cinikusabb az a júniusi beszélgetés, ahol kiderült: a magyar kormány a kárpátaljai magyarok jogait pajzsként használva valójában az orosz kisebbség ügyét (és így a Kreml érdekeit) tolta az EU-ban. Szijjártó nevetgélve mesélte Lavrovnak, hogyan kiabálnak vele Brüsszelben, mire az orosz miniszter dicsérően megjegyezte: „Tudod, hogyan kell kezelni őket.” Szijjártó a kisebbségi vétókról biztosította Lavrovot: „Egyik nap a ti kisebbségetek, a másik nap a miénk… Tudod, Szergej, mindig a rendelkezésedre állok.”
4. A végső megalázkodás: „Nem voltak boldogok az európaiak, ebből éreztem, hogy jól mentek a dolgok”
A leiratok legkínosabb darabja a Donald Trump és Vlagyimir Putyin közötti alaszkai csúcstalálkozó után zajlott. Szijjártó hívta Lavrovot, és a beszélgetés úgy hangzik, mintha egy rajongó hívta volna a bálványát.
A magyar miniszter elnézést kért, amiért „fél tízkor” zavarja a „nagyon megerőltető, hosszú nap” után, majd görcsösen próbált belső információkat kiszedni az orosz-amerikai gazdasági paktumokról és szankciókról. Lavrov hűvösen, többször is lepattintotta: „Erről nem volt szó, Péter.”
A hívás végén azonban Szijjártó kimondta azt a mondatot, ami tökéletesen összefoglalja a magyar külpolitika jelenlegi mozgatórugóját. Miután Lavrov röviden összefoglalta a csúcsot, Szijjártó így reagált:
„Igen, hát az jó… Mert, tudod, ma volt egy tájékoztató az EU nagyköveteinek Brüsszelben, és nem éreztem úgy, hogy az európaiak nagyon boldogok lennének, tudod? És ebből éreztem, hogy a dolgok talán jól mentek.”
Lavrov válasza jéghideg és pragmatikus volt: „Nos, a célunk az volt, hogy reális utakat mérlegeljünk a háború befejezésére, nem pedig az, hogy az európai nagykövetek kedvében járjunk.”
Ezek a leiratok végleg megsemmisítik a magyar „békepárti, egyensúlyozó szuverenitás” mítoszát. A héten rájuk omlott botrányok fényében nem csoda, ha a külügyminiszter és a kormányzat legszívesebben átugraná a kampányból hátralévő napokat. A szövegek ugyanis feketén-fehéren bizonyítják: a magyar külügy legfelsőbb szintje nem a magyar érdekeket képviseli, hanem büszkén, lojálisan és azonnal „rendelkezésre állva” teljesíti egy ellenséges szuperhatalom kéréseit – és abban méri a saját sikerét, ha a nyugati szövetségeseinknek fáj.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!