Porig alázta saját magát Orbán Viktor.
A magyar szuverenitásról szóló évtizedes narratíva egyetlen telefonbeszélgetés alatt dőlt romba. Miután a Bloomberg nyilvánosságra hozta Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin októberi, zárt láncú hívásának leiratát, Rácz András Oroszország-szakértő egy megsemmisítő erejű elemzésben értékelte a hallottakat. A konklúzió kíméletlen: a magyar miniszterelnök egy fotózkodás reményében kutyába – pontosabban egérbe – ment le az orosz elnök előtt, asszisztálva Moszkva háborús taktikájához.
Amikor egy sokat látott, hideg fejjel elemző biztonságpolitikai szakértő úgy kezdi a bejegyzését, hogy „csak kapkodom a levegőt”, ott tudni lehet, hogy a diplomáciai protokoll határait nem egyszerűen átlépték, hanem páros lábbal tiporták el. Rácz András végigrágta magát a kiszivárgott (és a kormánymédia által azóta sem cáfolt) Orbán–Putyin-hívás leiratán, és amit talált, az szerinte a szervilizmus abszolút mélypontja.
Az illúziók vége: A szuverén vezetőből kisegér lett
A szakértő elemzésének legfájóbb pontja az a brutális kontraszt, ami a hazai propaganda és a nemzetközi valóság között feszül. Miközben a magyar kormány évek óta a hajthatatlan, brüsszeli nyomásnak is ellenálló, büszke szuverenitás képét építi, a zárt ajtók mögött a miniszterelnök szószerint úgy fogalmazott Putyinnak: „Bármiben, amiben segítségre lehetek, rendelkezésre állok”.
Rácz szerint az, hogy a miniszterelnök magát egy kisegérhez hasonlította, aki majd segít a nagy orosz oroszlánnak, a totális önfeladás pillanata volt. Ahogy fogalmaz: a magyar kormányfő a földig hajolva udvarolt, és „porig alázta saját magát és az országot is”.
Minden egy fotóért: „Hadd legyek én a közvetítő, légyszi!”
De miért volt szükség erre a példátlan megalázkodásra? Rácz András rávilágít a háttérben húzódó, kétségbeesett motivációra: a budapesti Trump–Putyin csúcstalálkozó délibábjára.
Az elemző szerint a miniszterelnököt valójában nem a tartalom vagy a béketeremtés valósága érdekelte, kizárólag a forma: a szereplési vágy, hogy ő lehessen a nagy nemzetközi közvetítő. Ennek a célnak rendelt alá mindent, csakhogy a geopolitikai realitás teljesen más. Egy ilyen találkozónak jelenleg nulla a valószínűsége, és a szakértő szerint ezt Orbán környezetében is pontosan tudniuk kellene.
A moszkvai csapda, amibe önként sétáltunk bele
Rácz rávilágít a helyzet valódi nemzetbiztonsági veszélyére is. Moszkva ugyanis egyáltalán nem törekszik tárgyalásos békére, az egyetlen céljuk a katonai győzelem. Amikor Putyin a tárgyalási szándékot lebegteti, az pusztán időhúzás, és a Nyugat – valamint az Ukrajnát támogató szövetség – megosztását szolgálja.
Azzal, hogy Orbán Viktor a közvetítő szerepében tetszelegve „rendelkezésre áll”, valójában készségesen asszisztál ehhez az orosz katonai és információs stratégiához.
A beszélgetés lezárása pedig már csak a keserű hab a tortán: Orbán Viktor a hívás végén oroszul próbált köszönetet mondani és elköszönni. Rácz szerint erre az égvilágon semmi szükség nem volt, pusztán a szervilizmus és az alárendeltség szánalmas demonstrálása egy olyan helyzetben, ahol az ország érdeke a határozott távolságtartás lett volna.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!