Megállt a visszaszámlálás a szakadék szélén: Trump meghátrált, két hetes fegyverszünetet kötött Iránnal.
Amikor már az egész világ egy pusztító, harmadik világháborús forgatókönyvre és a globális gazdaság összeomlására készült, az utolsó pillanatban behúzták a vészféket. Az Egyesült Államok és Irán egy váratlan, két hetes fegyverszünetben állapodott meg. Donald Trump leállítja a bombázásokat, cserébe Teherán megnyitja a világgazdaság fojtogató ütőerét, a Hormuzi-szorost. De ne legyenek illúzióink: ez még nem a béke, csak egy feszült, fegyverek árnyékában megkötött paktum.
Alig néhány órával azután, hogy Donald Trump azzal fenyegetőzött, hogy „egy egész civilizáció fog ma éjjel elpusztulni”, a washingtoni és teheráni retorika 180 fokos fordulatot vett. A fenyegetéseket felváltotta egy pragmatikus, kényszer szülte háttéralku, amely egyelőre megmenti a világot – és a globális energiapiacot – a legrosszabbtól.
A paktum ára: Hormuz a bombákért cserébe
A megállapodás lényege pofonegyszerű, mégis történelmi léptékű. Irán Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsa hivatalosan bejelentette: a fegyveres erőik koordinálásával, két hétre biztosítják a biztonságos áthaladást a Hormuzi-szorosban. Cserébe az Egyesült Államok és szövetségesei azonnal felfüggesztik a pusztító légicsapásokat.
A valódi diplomáciai csata azonban április 11-én, pénteken veszi kezdetét a pakisztáni Iszlámábádban, ahol a felek asztalhoz ülnek. A tárgyalások alapját pedig nem az amerikai diktátumok, hanem Irán saját „10 pontos béke-terve” adja majd.
Miért pislogott előbb Trump?
Bár az amerikai elnök úgy próbálja eladni a fegyverszünetet, mintha az a saját feltételei szerint köttetett volna meg, a biztonságpolitikai elemzők máshogy látják. Trita Parsi, a Quincy Institute szakértője a sajtónak rávilágított a kíméletlen valóságra: Trump azért fogadta el a fegyverszünetet, mert egyszerűen nem maradt jó lap a kezében.
Hiába beszélt megsemmisítő csapásokról, Washingtonban is pontosan tudták: ha lebombázzák az iráni olaj- és áramhálózatot, Teherán válaszul megsemmisíti az Öböl-menti arab államok (a GCC) energetikai infrastruktúráját. Ez egy olyan brutális, világméretű energiaválságot robbantott volna be azonnal, ami hetek alatt elpusztította volna Trump elnökségének gazdasági alapjait. Az elnök sarokba szorult, és ki kellett hátrálnia az eszkalációból.
„Az ujjunk a ravaszon van” – A győzelmi mámor és a csendes Izrael
Teheránban eközben az állami televízió és a vezetés is hatalmas történelmi győzelemként ünnepli a fejleményeket, mondván: rákényszerítették Amerikát a 10 pontos tervük elfogadására. A Nemzetbiztonsági Tanács közleménye azonban jéghideg maradt: „Tökéletes bizalmatlansággal vágunk neki a tárgyalásoknak… Az ujjunk a ravaszon van, és az ellenség legkisebb hibájára is teljes erővel válaszolunk.”
Van azonban két hatalmas, ketyegő bomba a fegyverszünet gépezetében:
-
Izrael hallgatása: Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök az elmúlt napokban hevesen győzködte Trumpot, hogy ne kössön békét, mert „befejezetlen ügyük” van Iránnal. Bár amerikai források szerint Izrael is elfogadja a tűzszünetet, a hivatalos tel-avivi reakció egyelőre várat magára.
-
A libanoni front: A megállapodás egyelőre mélyen hallgat arról, mi lesz Dél-Libanon sorsa, ahol az izraeli csapatok és a Hezbollah heves harcokat vívnak. Ha a tűzszünet oda nem terjed ki, az egész régiós béketerv kártyavárként omolhat össze.
A Közel-Kelet – és vele a világ – kapott két hét haladékot. Bár a legrosszabbat sikerült elkerülni, az elemzők egyetértenek abban, hogy a régió már sosem lesz a régi. Az elmúlt hetek pusztítása – beleértve az iráni láncparancsnokság lefejezését – megváltoztatta az erőviszonyokat. Washington és Teherán most letették a fegyvert, de a kezek továbbra is ott pihennek a ravaszon.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!