Nézzenek meg egy átlagos spanyol szupermarketben készült fotót. A képen a minőségi, érlelt sonkáktól roskadozó polcok láthatók. Ez ott nem luxus, hanem a mindennapi élet része. A spanyol családok asztalára természetes módon kerül a jó minőség. A magyar valóság azonban sajnos teljesen más képet mutat. Nálunk az olcsó, sokszor silány minőségű élelmiszerek uralják a boltokat. Mi itthon már annak is örülünk, ha akciózzák a párizsit. A minőségi különbség a két ország között egyszerűen letaglózó.
A kormányzati kommunikáció hatalmas sikerként adja el az akciókat. De vajon mit is akcióznak le valójában?
Jellemzően a legrosszabb minőségű élelmiszereket tolják az előtérbe. A csirkefarhát és az olcsó parizer lett a nemzeti eledel. A minőségi hús luxuscikké vált az átlagember számára. A hatalom az árréstoppal a legolcsóbb termékeket erőlteti ránk. Sokan úgy érzik, ezzel próbálják megvenni a szavazatokat. Azt gondolják, a teli has elég a csendhez. Még akkor is, ha ez a has olcsó bóvlival van tele. Ez a fajta politika mélységesen lenézi a magyar embereket.
Ezzel a módszerrel azonban a legdrágább kincsünkkel, az egészségünkkel játszanak. A minőségi táplálkozás nem úri huncutság, hanem alapvető fizikai szükséglet. Az egészségmegőrzés legfontosabb alappillére a megfelelő, tápláló ételek napi fogyasztása. De hogyan egyen egészségesen ma egy magyar kisnyugdíjas? A folyamatos drágulás mellett a kevéske nyugdíjból egyre kevesebbre futja. Sokan csak a legolcsóbb, magasan feldolgozott húskészítményeket képesek megvenni maguknak. Ezek az élelmiszerek tele vannak káros adalékanyagokkal és rengeteg sóval. A szervezetünk pedig előbb vagy utóbb drasztikusan tiltakozni kezd ellene. A rossz táplálkozás egyenes út a súlyos, krónikus betegségek felé. A magas vérnyomás és a szívbetegség igazi népbetegséggé vált nálunk.
Itt ér össze a tragikus élelmezés és a tönkretett egészségügy. Mi történik velünk, ha megbetegszünk az éveken át fogyasztott silány ételektől?
Bekerülünk a magyar egészségügyi rendszer kíméletlen és lassú darálójába. Vagyis sokszor csak nagyon szeretnénk időben bekerülni az érdemi ellátásba. A kórházi várólisták ugyanis szinte végeláthatatlanul hosszúra nyúltak hazánkban. Néha hosszú hónapokat vagy éveket kell várni egy teljesen rutinműtétre is.
A folyamatosan leépített, omladozó kórházakban sokszor az alapvető higiéniai feltételek is hiányoznak. Nincs elegendő szakorvos, és a végletekig túlterhelt ápolók is folyamatosan menekülnek. A betegek kiszolgáltatva, sokszor teljesen magukra maradnak a kilátástalan küzdelemben. Ez egy elképesztően kegyetlen és tökéletesen záródó ördögi kör.
A hatalom olcsó, de roppant egészségtelen ételekkel eteti a lakosságot. Aztán amikor a rossz étrend miatt megbetegszünk, egyszerűen cserbenhagynak minket. Nincs időben elérhető, biztonságos és megfelelő színvonalú orvosi ellátás. Spanyolországban a finom, minőségi sonka teljesen hétköznapi, elérhető alapélelmiszer. Nálunk viszont egyre inkább a puszta túlélésért küzdünk minden egyes nap. Napi szinten küzdünk az élelmiszerboltban, és aggódva küzdünk a kórházakban is.
Ez a tarthatatlan, méltatlan állapot egyáltalán nem a puszta véletlen műve. Számos vélemény szerint éppen ez a jelenlegi, torz rendszer igazi lényege. A végletekig kiszolgáltatott, félelemben és függőségben tartott ember a legengedelmesebb szavazó. Ennek a cinikus iránynak az árát azonban a saját életünkkel fizetjük meg.
A Vakmajom fotója egy spanyol üzletről. Ég és Föld a magyar bolt és a spanyol.
