„Elment a maradék esze is!” – Juszt László egyetlen posztban semmisítette meg Orbánék háborús tervét.
Gulyás Gergely döbbenetes elszólása – miszerint a kormány megfontolná, hogy magyar katonákat küldjön a Hormuzi-szorosba Donald Trump kérésére – kiverte a biztosítékot a hazai közéletben. A békepropaganda gépezete éppen most omlik össze a saját súlya alatt, Juszt László pedig egy kőkemény Facebook-posztban tette fel azokat a kérdéseket, amiktől a Karmelitában garantáltan kiveri a víz a kommunikációs stábot.
A 4000 kilométeres képmutatás
Juszt a legfájdalmasabb ellentmondással indít: hogyan lehetséges az, hogy miközben a magyar kormány a szomszédban zajló háború áldozatainak még az uniós anyagi segítséget is megvétózza, hirtelen hajlandó lenne katonákat küldeni 4000 kilométerre, egyenesen a közel-keleti húsdarálóba? Ahogy a posztíró ironikusan, visszatérő refrénként ismételgeti: „Persze csak a béke jegyében.”
A publicista zseniálisan forgatja vissza a Fidesz saját félelemkeltő kampányát a kormánypártra. Felveti a kérdést: vajon mit szólnak most azok a kormánypárti nagymamák, akiket azzal rettegtetett a propaganda, hogy az ellenzék (a Tisza Párt) viszi majd el az unokáikat Ukrajnába?
„Még mindig nem fogják fel, hogy szeretett vezérük két jóbarátja háborúba vitte az országát. Az egyiknek, Putyinnak már most minden anyagi segítséget megad Orbán. A másiknak meg katonákat – MAGYAR KATONÁKAT – is küldene 4000 kilométerre Budapesttől”
– írja Juszt.
Így kezdődött Vietnám is
A bejegyzés legborzongatóbb része az, amikor Juszt László történelmi kontextusba helyezi a „csak egy kis segítség a szorosnál” narratívát. Nem jósol, csak emlékeztet:
- 1965. március 8-án az USA első harcoló szárazföldi erői megérkeztek Da Nang térségébe.
-
Ekkor még csak mindössze 3500 tengerészgyalogosról volt szó.
-
Nyolc évvel később, 1973-ban az amerikaiak vereséggel vonultak ki. A mérleg: 58 220 halott és több mint 150 000 sebesült amerikai katona.
A történelmi lecke egyértelmű: egy távoli konfliktusba belekóstolni könnyű, de élve és győztesen kikeveredni belőle szinte lehetetlen. Juszt László mindezek fényében egyetlen, kíméletlen tőmondattal zárja az elemzését: „Állítom, hogy Orbánnak a maradék esze is elment!”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!