Nagy Zsuzsi megrázó őszinteséggel vallott életének legsötétebb korszakáról egy friss videóban. A budapesti hajléktalanszállók embertelen világát tárta fel. Ma Magyarországon a legkiszolgáltatottabbak méltósága semmit nem ér. A rendszer cserbenhagyta azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne segítségre.
Zsuzsi elmesélte, hogy egyedülálló nőként milyen opciói maradtak a fővárosban. A Dózsa György úti szállót egyenesen életveszélyesnek nevezte. Többször is visszakényszerült oda, mert nem volt más választása. Az utcán a fagyhalál várta volna. A szállón viszont a teljes kiszolgáltatottság fogadta.
Nagy Zsuzsi így emlékszik vissza a tömegszállás mindennapjaira:
„Ezt úgy kell elképzeljétek… hogy van egy nagy terem, ami tele van ágyakkal, és tele van emberekkel. Én olyan teremben aludtam, ahol 50-60 ember volt. És tudnotok kell azt, hogy az ilyen tömegszállásokon, ingyenes tömegszállásokon van fürdő, lehet fürdeni, de nincsenek zuhanyfüggönyök. Tehát magyarán szólva, hogyha te szeretnél fürödni, te nem mondhatod meg a többi 60 embernek, hogy bocs, ne haragudjatok, de most én szeretnék fürödni, és ne gyertek be.
Tehát ez olyan nincsen ott. És igazándiból vadidegen emberek rád látnak, amikor te fürdesz. Na, most ezt el tudod-e ezt képzelni, hogy ez milyen? A méltóságodat azt otthon hagyhatod, arról megfeledkezhetsz. És… és amikor felöltözöl, akkor nem tudsz elfordulni, mert minden… mindenfelé, amerre fordulsz, emberek vannak, akik rád látnak, amikor te felöltözöl.”
A zuhanyfüggöny hiánya csak a jéghegy csúcsa
Az emberi jogokról és méltóságról szóló szólamok itt elnémulnak. Vadidegenek között, intimszféra nélkül kell túlélniük a szerencsétlen sorsúaknak.
Zsuzsi szavai rávilágítanak a mélyszegénységben élők mindennapi félelmeire is. A higiéniai körülmények mellett a biztonság hiánya a legborzasztóbb. A csótányoknál sokkal veszélyesebb a környezet, ahol élni kényszerült.
„Ezt el tudod-e ezt képzelni, hogy ez mennyire megalázó? Vadidegen emberek rád látnak, amikor te fürdesz. Ezt elmondani nem tudom. És az, hogy úristen, az, hogy csótányos a hely meg poloskás… képzeljétek el, hogy nekem egyetlenegy csótány sem akarta elvágni a torkomat, ellentétben az ott lakó emberekkel.”
A kormányzati propaganda sikerekről és dübörgő gazdaságról beszél. A valóság azonban a zuhanyfüggöny nélküli megaláztatás és a félelem. Nagy Zsuzsi túlélte ezt a poklot. Mégis kötelességünk odafigyelni azokra, akik ma is ott vannak. Az ő története figyelmeztetés mindannyiunk számára. Magyarországon ma a szegénység egyenlő a méltóság elvesztésével. Ezt a tragédiát nem szabadna szó nélkül hagynunk.
Ne állj meg itt! Olvass tovább az Ellenszél változatos tartalmai között.
Kövess minket a Facebookon is!