A magyar közéletben egyre erősebben jelenik meg az a felismerés, hogy az egypárti kétharmad hosszú távon nem szolgálja az ország érdekeit. A választók hangulata változik. A társadalom nagy része már nem szeretné, hogy egyetlen politikai erő korlátlan befolyással rendelkezzen.
Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai sokak szemét felnyitották
A kétharmad lehetőséget adott gyors törvényalkotásra, de ezzel együtt megteremtette a túlzott hatalmi koncentráció feltételeit is. A jelenlegi rendszerben a kormány gyakorlatilag akadály nélkül alakíthatott át intézményeket, szabályokat és hatalmi struktúrákat.
A választási törvény átrajzolása megkönnyítette a dominancia fenntartását. A közmédia működését erős kormányzati befolyás határozta meg. A bírói rendszer átalakítása is folyamatos vitákat szült. Ezek a folyamatok nem függetlenek a kétharmados többségtől. A fékek hiánya tette lehetővé a tartós átalakítást.
A társadalom egyre több tagja érzi, hogy egy ilyen struktúrában szűkül a nyilvános vita tere. A politikai sokszínűség háttérbe szorul. A választók egy része elveszíti a hitét abban, hogy valódi befolyása lehet a közügyekre. A demokratikus működéshez azonban elengedhetetlen a kontroll. Ezt egyetlen politikai oldal nem biztosíthatja önmagában.
Sokan olyan rendszert képzelnek el, ahol több politikai erő működik együtt. A koalíciók lassabb döntéshozatalt jelentenek, de erősebb garanciát adnak a visszaélések ellen. A választók ma már ezt értékelik. Nem a gyorsaságot, hanem az egyensúlyt.
Az egypárti kétharmad nemcsak a jelenlegi kormánnyal szemben jelent kockázatot. Bármely párt kezében az lenne. A rendszer logikája ösztönzi a túlhatalmat. Ezért egyre többen mondják: Magyarország akkor jár jobban, ha a hatalom több szereplő között oszlik meg.
A jövő politikája így lehet stabilabb. A demokratikus keretek akkor maradnak szilárdak, ha senki sem alakíthatja át őket saját ízlése szerint. Magyarország most ebbe az irányba lépne tovább.
Unod a politikát? Főzz valami finomat, olcsón az EllenLábassal!