Úgy tűnik, semmi sem változott a pécsi Tüzér/Lázár Vilmos utcai Lidl üvegvisszaváltójánál, hiába ígért fejlesztéseket az áruház. Június végén az Ellenszél már megírta, hogy a bolt automatái sorra mondanak csődöt, a hibaüzenet pedig kizárólag angolul jelenik meg – teljesen értelmezhetetlenül azok számára, akik nem beszélik a nyelvet.
Akkor egy idős hölgy tanácstalanul állt az automata előtt, amely a „Notify the staff” feliratot mutatta, ő azonban nem tudta, mit jelent ez, és mit kellene tennie. Most, hónapokkal később, október 31-én újra visszatértünk a helyszínre, de sem a helyzet, sem a Lidl hozzáállása nem változott – legfeljebb a sötétség, ami végül tényleg ránk borult, mire feladtuk a próbálkozást.
16:17-kor érkeztünk, világosban a pécsi Tüzér utcai Lidl automatáihoz, és 17:10-kor, sikertelenül távoztunk, sötétben.
Már érkezésünkkor hosszú sor kígyózott az üvegvisszaváltó automaták előtt. Az egyik gép megtelt, a másikba pedig beakadtak az üvegek, így egyik sem működött rendesen. A sorban állók között volt egy kisgyermekes anyuka is, aki tájékoztatott róla, hogy bement szólni a dolgozóknak. Azt az ígéretet kapta, hogy „hamarosan kijönnek és megnézik” – de ez csak ígéret maradt. Hiába fotózta le a beakadt palackokat az anyuka, és mutatta azt meg az áruházban, nem jött a segítség.
Közel egy órán át várakoztunk a helyszínen, (az előttünk álló anyuka jóval korábban érkezett, tehát ő még ennél is többet) miközben egyre nőtt a feszültség. Egy házaspár egyik tagja szintén próbált segítséget kérni az üzletben, de semmi sem történt. Közben a vásárlók elkezdték az automaták mellé borítani a visszaváltandó üvegeket, egy részük pedig más üzletet keresett, mert nem volt más választásuk. A látvány egyre inkább egy szemétdombra emlékeztetett, nem pedig egy környezettudatos visszaváltópontra.
Egy idő után kijött egy morcos dolgozó, aki köszönés nélkül kivett egy palackot az egyik gépből, majd szó nélkül megindult visszafelé. A kisgyermekes anyuka megállította, és megmutatta neki a készített fotót, amin látszott, hogy nem egy, hanem több palack is beszorult. Az alkalmazott semmit sem szólt, csak bement az üzletbe. A gépek ezután sem működtek, a helyzet pedig egyre képtelenebb lett.
Végül megjelent egy másik, fiatal, szemüveges dolgozó, aki elmondta, hogy még csak most értesült a problémáról, és megkezdi az ürítést.
Az egyik gépet üríteni kezdte, a másikra pedig műszaki meghibásodás felirat került. Amikor végre elkezdett működni az egyik gép, a rendszer még mindig akadozott: a visszaváltás felénél az automata leállt, és felajánlotta, hogy választhatok Lidl-utalványt, vagy jótékonysági adományt tehetek. Mindezt annak ellenére, hogy a kódot beolvastam a visszaváltás előtt.
A mögöttem állóknak szóltam, hogy ne várjanak feleslegesen, én már egy órát vesztegettem, és csak a palackjaim felét sikerült leadni, mert az automata újra bekrepált.
Az ügy azért különösen kínos a Lidl számára, mert a nyári cikkünk után az áruházlánc részletes választ küldött az Ellenszél kérdéseire. Akkor azt írták:
„A pécsi Tüzér utcai üzlet adottságai meghatározzák, hova helyezhető el az üvegvisszaváltó automata. Ha a gép megtelik, automatikusan üzenetet küld a bolt telefonjára, így a dolgozók igyekeznek mielőbb kiüríteni. Előfordulhat azonban, hogy hálózati gondok miatt késve érkezik az értesítés. Vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy a gép mellett csengőt helyezzünk el, amellyel a vásárlók jelezni tudják, ha a gép megtelik. A magyar nyelv beállítása miatt felvettük a kapcsolatot a gyártóval.”
Ez az ígéret akkor megnyugtatónak tűnt – mostanra azonban bebizonyosodott, hogy a Lidl csupán szavakban volt gyors. A csengő azóta sem készült el, a gépek meghibásodása láthatóan nem egyedi eset. A Lidl korábbi ígérete, miszerint „mindent megtesznek” a gördülékeny visszaváltás érdekében, mára üres szólamnak tűnik.
A vásárlók joggal érzik magukat kiszolgáltatottnak. Egy környezetvédelmi program keretében működő rendszer, amelynek célja a palackok újrahasznosítása, nem válhat a türelem és idegek próbájává. Magyarországon a gazdasági helyzet sajnos indokolja, hogy alig páréves gyermekkel is ki kell állni a sort egy anyukának, mert minden forint számít. Több mint egy órát váratták ezt az édesanyát, aki próbálta lefoglalni addig is a gyermekét, akinek szintén várnia kellett.
A MOHU, amely a betétdíjas rendszer működtetéséért felel, szintén felelősséggel tartozik a működés zavarmentességéért. A kérdés tehát újra felmerül: ki vállalja a felelősséget? Miért nem képes egy ekkora vállalat néhány automatát rendesen karbantartani? (Mielőtt a hibás automatára fognák, a másik automata megtelt, de nem ürítették ki egész idő alatt.)
Az Ellenszél ismét megkeresi a Lidl Magyarországot és a MOHU-t, ezúttal nyílt levélben, (ez volna az) hogy magyarázatot kérjen: hogyan fordulhat elő, hogy hónapokkal egy korábbi panasz után ugyanaz a probléma újra megtörténik – és még rosszabbul alakul?
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj. Kövess minket a Facebookon is!