Rácz András friss elemzésében tíz pontban foglalja össze, miért támadja Ukrajna a Barátság olajvezetéket, és miért nem Magyarország vagy Szlovákia ellátásának szabotálása áll a háttérben. A poszt rávilágít arra, hogy ezek a támadások Oroszország olajexportját, Belarusz finomítóit és a teljes háborús logisztikát célozzák, a magyar olajellátás fennakadása pedig csupán mellékhatás.
A történet azonban számunkra is súlyos tanulsággal jár: az eddigi remény, hogy Ukrajna a tranzitbevételek miatt “úgysem nyúl a vezetékhez”, mostanra tarthatatlanná vált. A háborús logika felülírja a gazdasági érdekeket – és ebből Magyarország számára egyetlen következtetés adódik: a diverzifikációt nem lehet tovább halogatni.
Rácz András bejegyzése:
„Tíz pontban a Barátság olajvezeték elleni ukrán támadásokról – nem Magyarországról szól, de ettől még komolyan kellene venni a diverzifikációt
———————————————————————————————————-
Ukrajna az orosz olajszektor elleni hadműveletek részeként támadja a Barátság vezetéket. Az, hogy a magyar olajellátás is akadozik emiatt, csak mellékhatás. A történet rámutat az interdependencia-logika korlátaira is. Létfontosságú lenne a magyar olajimport diverzifikálása.
1) Ukrajna hetek óta koncentráltan támadja az orosz olajszektor létesítményeit drónokkal és egyre inkább robotrepülőgépekkel is.
Legalább három fő célja van ezzel: egyrészt, csökkenteni Oroszország olajexportból és feldolgozásból származó bevételeit. Másrészt, üzemanyag-hiányt okozni, mert ez is visszahat az orosz gazdaságra. Harmadrészt, tudatosítani az orosz lakosságban, hogy a háború nem valami távoli dolog, hanem őket is elérheti – egy eltalált olajfinomító igen látványosan és sokáig ég, nincs az a cenzúra, amit ez el tudja rejteni…
2) A koncentrált támadások keretében többször is megtámadnak egy-egy finomítót, illetve olajtárolót.
A novosahtyinszki finomító, ami jelen poszt írása idején ötödik napja (!) lángol, már legalább a harmadik csapást szenvedi el. A rosztovi, volgográdi és brjanszki körzetben lévő finomítókat is többször támadták már. Összesen tíznél több, különféle finomító és kb. tucatnyi olajtároló létesítmény érintett eddig.
A Barátság-vezeték elleni támadások (eddig három csapás volt) is ebbe a logikába illeszkednek. Nemcsak stacionárius célpontokat támadnak: a megszállt Zaporizsja megyében már legalább két, olajszállító tehervonatot is sikerült eltalálni – ehhez nagyon pontos, valós idejű felderítési adatok kellettek…
3) Volt már egy ilyen támadás-sorozat idén tavasszal, de azt amerikai nyomásra le kellett állítani (A Trump-adminisztráció üzemanyagár-emelkedéstől tartott.). A mostani támadás-sorozatnál viszont láthatóan nincs ilyen jellegű fék, az USA nem „tart ellen” az ukrán csapásoknak, sőt…
4) A Barátság-vezetéket nem azért támadják, hogy a magyar és a szlovák olajellátásnak ártsanak. Azért ott támadnak, ahol, azért az Unyecsa-i nyomóállomást lövik, mert ez a vezetéknek egy kulcsfontosságú csomópontja. Egyrészt, innen ágazik le észak felé, Uszty-Luga felé az a cső, amin a balti-tengeri orosz tengeri olajexport legnagyobb része zajlik.
Másrészt, Unyecsán megy keresztül a vezeték Belaruszba tartó ága is (ez jön aztán később tovább ukrán területre, aztán Magyarországra és Szlovákiába is).
Belarusz azért fontos a történetben, mert a két legnagyobb és legmodernebb belorusz olajfinomító, Mozsir és Novopolock fontos szerepet játszanak az orosz nyersolaj finomításában is.
(Szovjet örökség, hogy Oroszország kicsit szűkében van a finomítói kapacitásoknak: nem véletlen, hogy Moszkva több, mint egy évtizedig presszionálta Minszket, hogy a Szlavnyeft orosz olajvállalat tulajdonrészt szerezhessen a mozsiri finomítóban. A novopolocki Naftan finomító belorusz állami tulajdonban van ugyan, de a szankciók miatt érdemben csak Oroszországba tud exportálni.)
Beteszek ide egy térképet, azon jobban látszik.
5) Azzal, tehát, hogy az unyecsai csomópont megbénítására törekednek, az ukránok egyszerre remélik elvágni/gyengíteni az orosz tengeri olajexportot és hátráltatni a Belaruszból történő orosz olajtermék-importot is.
Unyecsa annyira fontos célpont, hogy igen valószínű, hogy továbbra is támadni fogják, ha az oroszok végeznek a javítással. Mostanáig a támadások drónokkal történtek, de mivel lassan elkészül Ukrajna saját fejlesztésű robotrepülőgépe, a Flamingo, és vannak hírek ukrán ballisztikus rakéta sorozatgyártásáról is, várható, hogy a vezetéket a drónoknál komolyabb, pusztítóbb fegyverekkel is támadják majd.
Ebben a kontextusban a magyar és szlovák olajellátás megszakadása csak – egyébként elkerülhetetlen – mellékhatás.
6) Ha Kijev célzottan a magyar és szlovák olajellátás szabotálására törekedne, sokkal egyszerűbben és kevésbé átláthatóan is megtehetnék. Nem volna más dolguk, mint a vezeték ukrán szakaszába valahol Nyugat-Ukrajnában robbantanak egy lyukat, elhelyezik mellé mondjuk egy lelőtt orosz robotrepülőgép vagy drón darabjait, és ráfogják a vezeték sérülését az oroszokra.
Teljesen triviális, mégsem tették meg mostanáig, valószínűleg részben politikai, részben gazdasági okból. Nem volt érdekük akadályozni az olajtranzitot, ugyanis szükségük volt az ebből származó, sokmillió dollárnyi tranzitbevételre.
7) A Barátság-vezeték elleni támadások rávilágítanak az interdependencia-elméletek korlátaira is. Magyar oldalon nagyon sokáig abban reménykedtek a döntéshozók, hogy Ukrajna nem fogja támadni a Barátság-vezetéket, hiszen szükségük van a fent említett tranzitdíjra.
Ez érvként gyakran felmerült a magyar olajimport-diverzifikáció szükségessége kapcsán is, hogy nem kell aggódni, Ukrajna nem fogja támadni a vezetéket.
A logika sokáig működött is: legalább két olyan eset volt, amikor a harci cselekmények közvetetetten érintették a vezeték működését, ám az ukrán, orosz és belorusz szakemberek gyors, hatékony együttműködésével mindkét alkalommal sikerült gyorsan elhárítani a hibát. Részleteket nem írhatok, de legalább két ilyen esetről tudok.
Ennek a megfontolásnak az volt a gyenge pontja, hogy abszolutizálta a bevétel-maximalizálást mint ukrán motivációt. Most viszont láthatóan elérkezett az a pillanat, hogy ukrán szempontból a katonai szükségszerűségek felülírják a gazdaságiakat.
Az, hogy a Barátság elleni támadások eredményeként megszakadnak a szállítások Magyarországra és Szlovákiába is, csak elkerülhetetlen mellékhatás. Az ukrán diplomácia most nem tesz más, mint „felül erre a vonatra”, és ha már úgyis bekövetkezik a szállítások megszakadása, akkor igyekszik ebből még plusz kül- és belpolitikai profitot is bezsebelni.
(Az, hogy a magyar külügy ezt vajon egyáltalán érti-e, és miért olyan hisztérikusan reagál, ahogy, nem tartozik a mostani bejegyzés tárgyához.)
9) Az örök „Mi a teendő” kérdéshez elöljáróban látni kell, hogy Magyarországnak nincs olyan lobbiereje, hogy – biztosan és a jövőben is – le tudja állítani vagy meg tudja akadályozni a támadásokat. Ergo, azzal kell kalkulálni, hogy a Barátság-vezetéken történő szállítások mindaddig erősen bizonytalanok lesznek, ameddig a háború tart.
Ergo, a legfontosabb dolog, amit tenni kellene (és biztos vagyok benne, hogy ez már zajlik is a MOL-ban nagyon nem hülyék ülnek), hogy minden lehetséges eszközzel, időt és erőforrást nem kímélve felgyorsítani az olajimport diverzifikációjának csatornáit.
Kevésbé bonyolultan fogalmazva: le kell végre válni az orosz olajról. Másnak is sikerült (csehek, osztrákok, stb.), nem lehetetlen tehát. Pénzt és erőforrást igényel, de megcsinálható.
A legfontosabb ehhez a Horvátország felől történő vezetékes import lehetőségének fejlesztése. Igen, kétségtelen, hogy a JANAF várhatóan magasabb tranzitdíjat fog kérni, mint amennyibe a Barátságon történő tranzit került – de ez legalább biztosan működni fog.
10) Remélhetőleg mellékszál, de fontos: nemcsak a magyar állam keresett nagyon sok pénzt az orosz olajimporton.
Hasonlóan a kelet-európai gáz- és olajimport szerződésekhez, az orosz-magyar olajimportban is volt és van közbeiktatott közvetítő-cég. (Vájtfülűek a logikát RoszUkrEnergo modellként is ismerhetik). Kommentbe beteszem a G7 remek cikkét idén tavaszról. A Normeston nevű vállalat több százmilliárd (!) forintot keresett az orosz-magyar olajimportban való közvetítésen már a háború előtt is, és ez csak az egyik ilyen cég volt.
Valószínűleg ez az olajimport diverzifikálásától való magyar húzódozás egyik oka: valakik rengeteg pénzt keresnek azon, hogy minél több orosz olaj jöjjön Magyarországra és nyilván nem szeretnék ezt az importot leállítani…
Nos, a mostani támadások után az urak és elvtársak majd kevesebb pénzt fognak keresni… de azt hiszem, jelenleg az a nemzeti érdek, hogy az ellátásbiztonság érdekében ezt fel kellene végre vállalni.”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!