Korábban az Ellenszél megosztotta Ilona levelét, aki egyedülálló nyugdíjasként él Magyarországon. Sorai megérintették Pétert, egy 37 éves történelemtanárt. Ő az a magyar apa, aki szakmája helyett kasszásként dolgozik Angliában.
„Kedves Ilona Néni!
Először is szeretném megköszönni, hogy megosztotta velünk a történetét! Engedje meg, hogy bemutatkozzak: Péter vagyok, 37 éves, két gyermekes apuka. Korábban történelemtanárként dolgoztam Budapesten. Jelenleg Angliában élek családommal, és egy vegyesboltban dolgozom, ahol legtöbbször a kasszában állok. Az Ön levelét olvasva szinte édesanyám helyzetét láttam benne.
Orbán 2010 óta elkezdett ámokfutása miatt voltam kénytelen elhagyni Magyarországot. Tanárként alig tudtam megélni a fizetésemből. Feleségem, Anna, otthon van a gyerekekkel, mivel egyikük súlyos betegséggel küzd. Magyarországon nem kaptunk elég támogatást és segítséget, így el kellett döntenünk, hogy mi a legjobb a családunk számára. Angliában sokkal több támogatást kapunk a beteg gyermekünk után, ami lehetővé teszi, hogy méltó körülmények között élhessünk.
Az albérletünk kényelmes, tágas, a gyerekeknek megvan mindenük, és nem kell azon aggódnunk, hogy hónap végén miből fizetjük ki a számlákat. Mindez egy olyan országban, ahol nem is a saját szakmámban dolgozom, és mondhatni, hogy egy fizetésből tartjuk fenn magunkat. (A neten vállalok magánórákat, de ez főleg az érettségi előtt volt jellemző.)
Fájdalmas volt meghozni a döntést a kiköltözésről, de amikor látom, hogy a gyermekeim mosolyognak, mert érzik, hogy mi sem aggódunk mindenen, tudom, hogy jól döntöttünk. Édesanyám azonban, aki Magyarországon maradt, hasonló helyzetben van, mint Ön. Egyedül él, és az infláció, a magas rezsiköltségek és az alacsony nyugdíj miatt nehezen boldogul. Mi, ahogy tudunk, segítünk neki innen, de szívszorító látni, hogy az idős emberek ilyen nehéz körülmények között élnek. Ő is idős, már nem költözne idegen országba, pedig hívtuk, nem egyszer…”
Péter, a külföldön élő, magyar apa hazajönne, ha tehetné
„Nekünk itt, Angliában, ahogy mindenütt a világban, megvan a magunk baja, de legalább biztosak lehetünk abban, hogy az állam törődik velünk, mint adózó emberekkel, és támogatást nyújt, ha szükségünk van rá. Otthon sajnos nem ezt tapasztaltuk.
Ilona Néni, nagyon sajnálom, hogy Önnek is ilyen nehézségekkel kell szembenéznie. Kérem, ne adja fel a reményt! Remélem, hogy egyszer jobb idők jönnek, és visszatérhetünk egy olyan Magyarországra, ahol mindenki méltó körülmények között élhet. Addig is képezzük magunkat, tanuljuk a nyelveket, de a szívünk hazahúz.
Üdvözlettel, Péter”
(Képünkön Anna és Péter)