A fideszes földesúr és a paraszt beszélgetnek.
– Örülsz, paraszt, hogy vármegyében élsz? Ez kiváltság számodra.
– Jobban örülnék, ha uradalmad nekünk is pottyantana némi pluszt, ha már megválasztottunk.
– Miféle pluszt remélsz?
– Ha már rákérdeztél, elmondom szívesen. Elhiszem én neked, hogy erős váraddal megvédsz engem az EU-s szankcióktól, de ez a gyakorlatban mégsem látszik. Mit tettél azért, hogy a kenyér és a tejföl ne váljon luxussá? Mit tettél azért, hogy sorra kerüljek az ispotályban a messzi Kárpátok széliig tartó várólistán? Mit tettél azért, hogy legyen gyógyító a Vármegyében, aki ellát, vagy legalább egy piócás ember, vajákos asszony, de még az sincs. Mit tettél, hogy nagycsaládunk kifizethesse a sarcot, amit kivetettél a közművekre, vagy az üzemanyagot, ami a szekerünket hajtja?
– Főzhetsz pálinkát is otthon, törvényileg védjük unokádat attól, hogy kisleányból kisfiú legyen és a nagy Alaptörvény szentesíti, hogy az apa férfi, az anya nő. Ez nem elég neked?
– A pálinka ugyan alapvető élelmiszer, jól mégsem lakunk tőle. Mi lenne, ha a drágulás ellen tennél valamit?
– No, elég ebből! Hát nem érted még mindig? A sötét úr, Gyurcsány és szövetségese, az EU miatt van ez.
– Soros nagyúr és a migránsok is fejünkre hozzák a bajt.
– Na látod, érted Te ezt. Most pedig lásd jószándékom, egy kicsit a nyögdíjadon emelek, aztán itt egy zsák krumpli, egy szót se tavaszig!
– Köszönöm jóságát, nagyuram!
Tényleg ilyen világot akarunk?