Juhász István:
Köszönöm Orbán Viktor, köszönöm
Elengedtem a házat. A házat, ami utolsó “aranyszálon” kötött a szüleimhez, a szüleim emlékéhez. Nehéz volt. Elengedtem, mert egy tróger tolvaj vagy, aki mindent ellopott.
Elképzelhetetlen módon tetted tönkre a hazámat a “birka” szavazóiddal. Viccet csináltál az energia árából, amibe beledöglünk, s a rezsicsökkentéssel az egész országban. Semmi máshoz nem hasonlítható módon verted szét a forintot, s szinte mindent amihez hozzányúltál.
Nem volt tartható ez az emlék, mert megfizethetetlenné tetted a gáz árát. Tudtam előre, s mégis fáj. A bokrok a fák, az udvar, a garázs, a szobák, mindannyi csodálatos emlék veszik el. Halványulnak a közös történetek, mert nem normális az, hogy 180 ezer Ft-ba kerül ma Magyarországon havonta az, hogy ne fázzak, s lássak a sötétben a saját házamban. Ez sehol a világon nincs így, bármennyit hazudtok a nyugati országokról.
Nagy lendülettel akartam a házat eladni, aztán meggondoltam magam, mondván kifizetek mindent csak azért is, hogy maradhasson valami gyökerem a múltra vonatkozóan. Aztán az élet, a sors rendezte. Jó emberek, jó család új otthona lehet, s lesz belőle. Nincs múlt, csak halványuló emlékek maradnak. Anya, Apa, otthon. Sziasztok. Tudom azt mondanátok, hagyd fiam a francba, menj tovább, a gyerekek, az unokák fontosak és fontos aki melletted van, a társad, aki segít. Lesz új otthonotok. S béke is, nyugalom is. Építsetek újra mindent mert az élet szép. Építsétek az országot is újra. Mert ennek a romlott bandának mennie kell.
Igen, így lesz. Anya és Apa. Rajta leszek. Teszem a dolgom. Törvényesen, nem bosszúálló módon, mert én, mi, annál jobb, jobbak vagyunk. Addig pedig Viktorom tudd, hogy végtelelnül gyűlöllek, s ezt nagyon nehéz elfelejteni. Mert a múltamat a jelenemet is elloptad. A jövőt nem adom.
Szia ház, szia otthon…
2022.10.11.