Örökkévaló a Karmelitában?
Amikor egy demokratának mondott hatvanéves politikus további negyven évre tervez, akkor örökkévalónak hiszi önmagát, művét, eszméjét. Az ilyen politikus kivonja , felemeli magát a versengő, többpárti keretből, azon kívülre, felülre helyezi magát. Ezáltal viszont megszűnt demokratikus politikus lenni.
Több lehetőség van:
- Meghibbant,
- Zsarnok lett,
- Fogalma sincs miről beszél.
A demokratikus közösség ha felismeri ezt a pszichológiai, politikai kórképet, akkor egyetlen dolga maradt, eltávolítani az ilyen vezetőt, mert közvetlenül veszélyezteti az államrend demokratizmusát, biztonságát.
Az, aki ezt nem teszi, miközben látja, érti a fenti állítás súlyát, lehetséges következményét, akkor az éppúgy hibbant, zsarnok, mint a fenti szerencsétlen. Felmentést kereső esetben gyáva, lusta, alkalmatlan, áruló.
Azok pedig ilyen esetben harmadlagos, tizedleges kérdésekre fordítják a figyelmüket és ott kezdenek csatát, azok ténylegesen harcot imitáló menekülők.
Mintha belőlük is lenne manapság.