Brüsszelbe utazó tudósítónk autóval tette meg a Magyarország – Belgium távolságot, az adódó lehetőséget kihasználva úgy döntöttünk, hogy megszólaltatjuk a külföldön élő, vagy dolgozó magyarokat, most, tíz nappal a választások előtt. Első riportalanyunk Attila, akivel egy másik visszamondott találkozó folytán teljesen véletlenül találkoztunk, egy bécsi kávézó részleges felújítási munkáinak szünetében.
Attila (34) Ausztria
Ellenszél: Attila , elmondaná röviden az Ellenszél.hu olvasóinak, hogy mi az ön története, hogy került Ausztriába és mi a munkája a sógoroknál?
Attila: Két éve dolgozom kint , elsősorban gipszkarton szereléssel foglalkozunk, jelenleg Bécsben, de egyébként ott, ahol munka adódik. Szombathelyről járunk át a sógorommal, mondhatjuk, hogy családi vállalkozás.
-Jól értem, hogy másfél órát autóznak reggelente, hogy munkába menjenek?
-Ez attól függ, hol dolgozunk, ezen a héten másfél órát utazunk, néha megússzuk egy óra autózással, de lehet több is. Van egy négyéves kisfiam, akit minden nap látni szeretnék, úgyhogy inkább kelek hajnali fél négykor és ingázom, minthogy hetekre távol legyek a családtól.
-Nem gondoltak rá, hogy családostól Ausztriába költözzenek?
-Ez egy bonyolult kérdés. A feleségem tanárnő , aki imád tanítani. A pedagógusok helyzete viszont nem túl rózsás jelenleg , a tanári fizetésből még úgy is nehéz megélni, hogy délután korrepetálást , különórákat ad az ember. Ő rendkívül elhivatott, ezzel a külföldi munkával én megteremtem a lehetőséget, hogy nyugodtan taníthasson és nincsenek megélhetési problémáink. Ma egy pedagógus házaspár Magyarországon bőven az alsó középosztályba tartozik és lehet, hogy még jóindulatúan fogalmaztam.
– Nem mondja, hogy ön is tanár?
(nevet)
-De igen, magyar-történelmet tanítottam egy középiskolában, mielőtt felcsaptam gipszkartonosnak. Megbeszéltük a párommal, hogy ez így nem mehet tovább, ráadásul a fiam jövőjére is gondolnunk kellett. Egyikünknek meg kellett hoznia az áldozatot, én váltottam. Elvégeztem egy három hónapos tanfolyamot, aztán a sógorom bevett a csapatába. Persze először csak fogdmeg ember voltam, de ma már rám mer bízni komolyabb dolgokat is.
-Ön nem szeret tanítani?
-Dehogynem, pont ellenkezőleg. Osztályfőnök voltam, de a feleségemet még ennél is jobban szeretem. Ha külföldön végzett, fizikai munkával teremthetem meg a lehetőséget, hogy ő nyugodtan taníthasson és később a fiam nyugodtan tanulhasson, akkor azt teszem. A szomorú az, hogy az érettségire készülő volt tanítványaim már most azt tervezik , hogy amint lehet „külföldre dobbantanak” és nehezen tudnám meggyőzni őket arról, hogy maradjanak és legyenek mondjuk pedagógusok.
-A felesége részt vesz a pedagógussztrájkban?
-Itt megint arra térnék ki, hogy szerencsére gipszkartonos vagyok Ausztriában. Jól keresek, így bármi történjen is, el tudom tartani a családot. Igen, ennek tudatában természetesen a feleségem is felvette a kockás inget és kiáll a sztrájkoló kollégák mellett, sőt aktív részese az eseményeknek. Sokan vannak azonban, akik félnek, akiket ellehetetlenítettek és ez rendkívül aggasztó. A magyarokról világszerte tudott, hogy komoly alapműveltséggel rendelkeznek, de rengeteg tudóst, művészt, orvost is adunk a világnak. Ez hamarosan megváltozik. Olyan károkat okoznak az oktatási rendszerben, ami hosszútávon az egész magyarság megítélését fogja elmozdítani, negatív irányba persze. Most, a választások előtt Kövér úr lenyilatkozta, hogy megértik a pedagógusok problémáit és támogatni fogják őket, de ugye itt ez az ukrán helyzet, jelenleg nyugalomra van szükség.
Na igen, de előtte meg itt volt a covid, meg a déli migránsinvázió, meg persze a folyamatos hősi harcok Brüsszellel. Gyakorlatilag mindig van valami cirkusz, amivel foglalkoznak, eközben az iskolában a biológia órát a matektanár tartja meg, mert olyan tanárhiány van, hogy ez még mindig a jobb megoldások közé tartozik.
-Ha már itt tartunk. Orbán Viktorról mi a véleménye?
Vicces, de én történelemtanárként Orbánra úgy gondolok, mint egy öntelt római császárra az Aszterix rajzfilmekből. Felépítette a stadionjait, ezzel megadja a cirkuszt a népnek, teli torokból énekli a tömeggel a Nélküled-et, de aztán a meccs után milliókat fizet a magyar szövetség a rasszista meg homofób rigmusokért. Legutóbb az angol játékosokat dobálták meg söröspoharakkal, most meg honosítottunk a válogatottba egy angol srácot , aki csak tavaly tudta meg a nagymamájáról, hogy magyar. (nevet) Egy másik példa: Menetet szervez, a béke nevében, aztán ott elmond egy háborús beszédet az ellenzék meg persze Brüsszel ellen. Próbálkozik, de mindig valami hiba csúszik a gépezetbe. Ha ez egy rajzfilm lenne, biztosan nagyokat nevetnénk rajta, de sajnos ez nem egy mese. Bár az lenne!
-Attila! Köszönöm szépen, hogy vállalta a riportot, azt gondolom -és szerintem az olvasók közül sokan egyetértenek majd velem- hogy ön egy hétköznapi hős
(mosolyog)
-Én köszönöm. Sok kis hétköznapi hős él Magyarországon, csak annyi a teendő, hogy végre összefogjanak és a megfelelő helyre húzzák be az x-et a szavazófülkében.