Példaként állhat előttünk a migránsnak nézett roma fiatal: új dolgokat tudtunk meg tőle

Bevándorlónak hitték és a terhes feleségével együtt bántalmazták azt a fiatalembert, akire mindannyian büszkék lehetünk. Nem azért, mert állta az ütést, hanem mert roma fiatalként példát mutat a közösségért való munkálkodásával. Rézműves Benjámin Dániel újságíró és a Demokratikus Koalíció polgármesterjelöltje Hodászon. Vele beszélgettünk.

Ellenszél: Újságíró vagy, nem a kormány médiagépezetét szolgálod ki, hanem a kritikus szócsövet képviseled. Pontosan milyen műfajban publikálsz, milyen cikkeket írsz?

Rézműves Benjámin Dániel: Nem tartom magam újságírónak egyébként, épphogy belecsöppentem ebbe a világba, abszolút tanulom még a szakmát, de nagyon szeretem. Ez az első eset, hogy ilyen sok felületen olvasom azt, hogy újságíró, kicsit szokatlan érzés egyelőre. Leginkább a magyarországi cigányság strukturális egyenlőtlenségeiről, roma politika reprezentációjáról, illetve a társadalmi interszekcionalitásról szeretek írni. Hosszabb elemzéseket írok, ahol próbálom láttatni azokat az összefüggéseket, társadalmi jelenségeket, amelyek hatással vannak egyrészt a hazai roma közösségekre, valamint a leszakadó társadalmi osztályokra is.

– A Demokratikus Koalíció színeiben indulsz polgármesterjelöltként. Miért épp a DK-val tudsz leginkább azonosulni?

– 2019-es EP választás új irányt szabott Európának. Európa zöldebb és szociálisabb lett. Nekem figyelembe kell vennem azokat, a politikai irányváltásokat, amelyeket követve tartósabb és hatásosabb segítséget tudok biztosítani a gyermekkori közösségemnek.

Baloldali gondolkozásúként nem volt kérdés számomra, hogy egy olyan politikai értékközösségben akarom magam látni, ahol a legégetőbb,és legaktuálisabb problémákra, mint például a kontinensen tapasztalt klímaváltozásra, szélsőséges szociális egyenlőtlenségekre, valamint az egyre fokozódó nacionalizmusra keresnek megoldást európai szinten is.

Ennek a választásnak a személyes indíttatása az, hogy a szülőfalumban, Hodászon számtalan olyan problémát látok, amelyet egy emberközelibb, egyént és közösséget egyaránt tisztelő vezető képes megoldani. Ehhez a munkához egy olyan pártot gondolok a legalkalmasabbnak, amely kellően progresszív és érzékeny a vidéken tapasztalt szociális válságra.

– Roma származású fiatal vagy, nemrégiben fizikai inzultus is ért emiatt. Ez egyedi eset, vagy több attrocitást is elszenvedtél korábban? Milyen ma Magyarországon romának lenni és hogy látod a cigányság helyzetét?

– Ma Magyarországon sajnos cigánynak lenni nem éppen leányálom. A kormányzat mindenféle nevekkel ellátott miniszterelnöki biztosainak munkáját tekintve, határozottan tudom azt állítani, hogy a probléma tényleges megoldása helyett, a probléma átnevezése illetve halogatása történik, a roma közösségekre tekintettel. Az oktatásból való kiesés, az alacsony társadalmi státusz, illetve a nem integratív nem roma társadalom, az együttélésről való értelmes gondolkozás lehetőségét is kizárja.

Az oktatási rendszerben eltöltött tizenvalahány évem alatt, számtalanszor tapasztaltam a diszkriminációnak néha nüansznyi, néha pedig látványosabb formáit. A napokban történt eset nemcsak nekem egyedi, hanem azt gondolom az egész országban kirívó esetről beszélhetünk. Hiszen fényes nappal, Budapest egyik legforgalmasabb helyén, az állapotos feleségemmel sétálva ért a bennünket egy erőszakos inzultus. A helyzet pikantériája, hogy a roma származásunk még csak fel sem merült bennük, ellenben tökéletesen hatott az évek óta tartó kormányzati idegengyűlölet propagandája, amelynek szerencsétlen elszenvedői voltunk.

– Milyen célokat tűztél ki magad elé? Azon túl, hogy a politikai pálya vonz, miben látod a jövőt?

– A politizálás mellett ugyanennyire fontos számomra a tanítás. Munkámból kifolyólag többször volt szerencsém gyerekekkel foglalkozni, tanítani. A saját jövőmet abban látom, hogy a régi beidegződött rossz szemléleteket, legyenek azok akár politikai, vagy az élet számtalan más területén felszámolni. Magyarországon ebből nincs hiány.
Céljaim: a szülőfalumban egy olyan önkormányzatot vezetni, amely haladó szemléletű szociális krízisterveket, és élhető európai, vidéki települést hoz létre. És ezek mellett, szeretném folytatni a politikatudományi szakmai előremenetelemet, illetve egy boldog, kiegyensúlyozott családi életet.

– Hamarosan gyermeked születik és testközelből is megtapasztalod a kormány családokhoz való viszonyát. Mit gondolsz a Fidesz teljesítményéről ezen a területen? Látod esélyét annak, hogy a gyermeked már egy szebb, élhetőbb országban fog felnőni?

A Fidesz családpolitikájáról igazából nem is beszélhetünk, mert egy olyan szűk társadalmi csoportra értelmezhető kizárólagosan, akik létszámukat tekintve nem fedi le a magyar társadalom árnyaltságát. A különböző állami segítségnyújtást célzó programokat (CSOK, Babaváró támogatás, stb.) a nem felső-középosztálybeli családok egyszerűen nem tudják igénybe venni. Pedig a segítségre a vidéken nyomorgó, képzetlenebb családoknak lenne szüksége, akik többsége a harmadik világbeli szegénységből nem tudnak kitörni.

A belső motivációm, kissé talán túl bensősegesnek mutatkozó kép: 15-20 év után a reggeli kávét fogyasztva egy olyan országban beszéljek vele, ahol az civilizációs alapértékeket, mint például az emberi méltóság feltétel nélküli tiszteletét, vagy a kölcsönösen érzett emberi szolidaritást senki sem fogja vitatni.

– Ezt az interjút hozzád hasonló, tehetséges fiatalok is olvashatják. Mit üzennél nekik, hogy motiváld őket?

– Bátorítani szeretném a hozzám hasonló fiatalokat a közügyekben való részvételért. Ahhoz, hogy Magyarország maga mögött tudja hagyni a XX. század zivataros eseményeiből, diktatúráiból hozott romboló szemléleteket szükséges, hogy a magyar politikai palettán egyre több már rendszerváltás után megszületett arcot lássunk. Persze, nem lehet mindenkiből politikus, vagy miniszter, de a saját civilizációnk alappilléreit ( szólásszabadság, jog előtti egyenlőség, választó jog, emberi méltóságot védelmét) közösen, határozottan és kitartóan kell ápolni, hogy azok működni tudjanak.

Jabronka Richárd

loading...