Vujity Tvrtko betekintett az eredeti trianoni szerződésbe, és lerántotta a leplet az igazságról

Kép forrása: Vujity Tvrtko dokumentumfilm

Nagyon sok mendemonda, mítosz és pletyka kapcsolódik az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződéshez. Olyanok is, amelyek miatt Budapest aluljáróiban aláírásokat gyűjtenek a csonka Magyarország térképének érvénytelenítéséhez. Vijuty Tvrtko úgy döntött, hogy önmaga tekinti meg az eredeti szerződést, hogy a saját szemével lássa, mi igaz abból, amiket terjesztenek róla.

A legnagyobb meglepetésünkre: szinte semmi.

Vujity Tvrtko írását a Facebook-oldaláról változtatás nélkül közöljük.

“Trianon-99, kicsit másképpen…

Ma van a magyar történelem egyik legszomorúbb évfordulója. Percre pontosan délután 16 óra 32 perckor lesz 99 éve, hogy a Trianon kastály La galérie des Cotelles nevű, 52 méter hosszú és 7 méter széles termében két magyar küldött kézjegyével látta el a többek között a történelmi Magyarország megcsonkításáról is rendelkező “trianoni békeszerződést”.

Mi lett volna, ha mi magyarok ezt nem írjuk alá? Igaz, hogy van egy titkos záradék, amely szerint a szerződés 100 év múlva, tehát jövőre érvényét veszti és ezzel minden elvett területet visszakapunk? Igaz, hogy a Római Pápa semmisnek nyilvánította? Hát az, hogy a csehszlovákok távoli tábortüzeket gőzhajóknak hazudtak, vagy, hogy a francia miniszterelnök annyira utálta magyar menyét, hogy ezért adta Erdélyt Romániának? Most mindenre válaszolok. Mindenre, amit tudok.

Megnéztem a szerződést- rázott a hideg

Több mint egy két év telt el azóta, hogy kinyitották előttem a Párizs közeli kisváros, Le Courneuve börtönszerű szigorúsággal őrzött épületének földalatti páncéltermét, s 10 hónap kutatómunka után, valószínűleg első magyarként megnézhettem a békediktátum egyetlen eredeti példányát. Maga a szerződés egy 524 oldalas könyv és a hozzácsatolt térképmelléklet, amely Magyarország új határait mutatja. S jöjjön is az első megdöbbentő tény: a csatolt térképet egy magyar nyelvű térképből csinálták. A város, falu és folyónevek, a hegyek és dombok elnevezései mind-mind magyarok voltak. Nem volt ott még Oradea, Hurbanovo vagy Subotica; Nagyvárad, Ógyalla és Szabadka volt helyettük. S ami igazán szíven ütött: Sopron egy kelet-ausztriai kisváros volt a térképen, s ott már a név is adott volt: Ödenburg (A későbbi Hűség Városa a környékbeli településekkel együtt, jó másfél évvel később, 1921. december 14-én szavazta magát vissza Magyarországra, egészen pontosan 7107 „szótöbbséggel”).

Amikor a hivatalos alkalmazott fehér kesztyűjében hajtogatta a könyvet, a térkép középső részénél beszakadt. Nem éreztem semmi különöset, talán icipicit jobban megdobbant a szívem a korábbiaknál. Később sokan kérdezték, miért nem téptem szét a könyvet a térképpel együtt. Nos, eszembe sem jutott, ráadásul hatalmas diplomáciai botrány is kerekedett volna egy ilyen akcióból. Nem tettem semmi rendkívülit, hiszen – bármilyen furcsán is hangzik – ez egy műtárgy, ráadásul az érvényessége is lejárt, szerepét a II. Világháborút lezáró párizsi békeszerződések vették át.

Magáról a szerződésről

Ahogy írtam, a trianoni békediktátum egy 524 oldalas, vaskos könyv. Három nyelven, angolul, franciául és olaszul íródott, nagyon szép, nyomtatott betűkkel. Az utolsó oldalak külön fűzöttek, a lapok oldalán futó vörös szalagon viaszpecsétek vannak, mellettük az aláírások. Különösen megrázó, hogy az egész szerződés két legutolsó aláírása a magyaroké: Drasche Lázár Alfrédé és Benárd Ágostoné, akiket tulajdonképpen erre a szomorú eseményre neveztek ki, utána gyakorlatilag véget is ért a komolyabb politikai pályafutásuk, ma már szinte csak emiatt a tragikus eseménysor miatt ismerjük őket (az akkori miniszterelnök, Simonyi-Semadam Sándor is mindössze 1920. március 15-től 1920. július 19-ig volt hivatalában). A magyarok aláírása fölött, a lap tetején egyébként Eduárd Beneš akkori csehszlovák külügyminiszter, a későbbi államelnök szignója olvasható.

Bizarr érdekesség, hogy a szerződéssel négy órát lehettem egy teremben, biztonsági személyek és a lapozgató alkalmazott társaságában. Amikor egy pillanatban kimentek mosdóba, engem is kitessékeltek, az ajtót kulcsra zárták, majd csak velük együtt léphettem be újra a megtekintő szobába. Ezért a négy óráért amúgy 100.000 forintot kellett fizetnem (a Budaörsi OTP-ből utaltam, a megjegyzés rovatba ezt írtam: „Trianon”. Elmesélem még, hogy azért tartott 10 hónapig a kutatás, mert a francia hatóságok először azt sem tudták, hogy mit keressenek, egy félreolvasás miatt valamilyen északi-tengeri olajmezőkről szóló szerződést találtak meg a keresett jegyzékszámon.

Legendák, pletykák, és a valóság…

Amióta filmemet leforgattam, könyvemet megírtam, záporoznak felém a kérdések. Sokan tudni vélnek valamit, vagy éppen biztosan tudják azt, ami nem is igaz. Most -a tisztábban látás kedvéért- röviden, gyakorlatiasan megválaszolom a legnépszerűbb legendákat, mítoszokat és pletykákat.

1. A szerződésnek van egy titkos, csatolt záradéka, amely szerint az egész 100 évvel az aláírás után érvényét veszti, Magyarország pedig visszakapja az elcsatolt területek.

VÁLASZ: Megnéztem, nincs semmilyen csatolt záradék. A trianoni békeszerződés egyébként sem hatályos már, 1947-ben érvényét vesztette (furcsa szomorúság, hogy az akkori új szerződés három Pozsony környéki kisfalut is átcsatolt Csehszlovákiához).

2. Sátoraljaújhelyet azért választották ketté, mert a csehszlovákok tábortüzek feletti pokrócmutatvánnyal, vagyis füsteregetéssel elhitették a szemlebizottsággal, hogy a Ronyva patak nemzetközi hajózható folyó.

VÁLASZ: Kétségtelenül jól hangzó variáció, de nem igaz. Ezt a történetet egy magyar újság írta meg még az 1920-as évek végén, onnan terjedt el. Ettől még a csehszlovákok durván csatak, meghamisítottak etnikai térképeket és számarányokat, de a fenti legendára semmilyen történelmi adat nem merült fel.

3. Georges Clemenceau francia miniszterelnök annyira utálta a magyar menyét, hogy bosszúból büntette meg a magyarokat.

VÁLASZ: NEM IGAZ! Az tény, hogy Clemenceau fiának magyar volt az egykori felesége (Mihnai Ida). A házasságkötésre a ma Szlovákiához tartozó Galántán került sor, s ezen az „örömapa” is részt vett. A házasság később megromlott, a Clemenceau fiú el is vált nejétől, de Mihnai Ida haláláig jóban maradt egykori apósával, aki a szerződéseknél a francia érdekeket tartotta szem előtt, személyes érzelmei nem befolyásolták.

4. A francia aláírók olyan részegek voltak az aláíráskor, hogy véletlenül fordítva írták alá a szerződést.

VÁLASZ: Ezt külön is megnéztem, minden aláírás normálisan szerepelt a könyvben, a franciáké sem volt fejjel lefelé.

5. Az egyik utódország prostituáltakkal kényeztette a küldötteket a kedvezőbb eredmény reményében.

VÁLASZ: Nincs erre vonatkozó adat!

6. II. János Pál bekérette a békeszerződést, majd megállapította, hogy ez annyira igazságtalan, hogy meg kell semmisíteni.

VÁLASZ: Nem valószínű, hogy ilyen történt volna. Egyrészt nincs rá adat, másrészt a római pápának nem volt joghatósága az irat felett rendelkezni, s nem ismert olyan kezdeményezés sem, amelyet ez ügyben tett.

Menjünk tovább: sokan nem is tudják, hogy hol is írták valójában alá a békeszerződést. Abban mindenki egyetért, hogy az aláírásra 1920. június 4-én délután került sor, de sokan úgy tudják, hogy a Kis-Trianon kastélyban, vagy egy folyosón írták alá. Megint mások a Nagy-Trianon kastélyt említik az aláírás helyszíneként. Olyannyira eluralkodott a tévedés egyeseknél, hogy előfordult: tiltakozó magyar szervezetek rossz helyre mentek tüntetni.

A békediktátum aláírásának pontos helyszíne a Versaillesben található Nagy-Trianon kastély, annak is az utolsó terme, a 7 méter széles és 57 méter hosszú, gyönyörű csillárokkal díszített La galérie des Cotelle. Nagyon mellbevágott, amikor láttam, hogy a díszes terem sarkában, egy A4-es nagyságú lapon, az ismertető szöveg félmondata említi csak meg, hogy 1920. június 4-én itt írták alá a nevezett dokumentumot. A dokumentumot, amely feldarabolta Magyarországot!

Végezetül még egy dátum: május 23-a. Keveset tudják, de 99 évvel ezelőtt a Nagykövetek Konferenciája azon a napon juttatta el a magyar küldöttséghez az egy nappal korábban megfogalmazott feltételeket. Ebben azt is utasításba adják, hogy a magyar kormánynak egy vagy több tagjának kell aláírnia a diktátumot. Az aláíróknak legkésőbb június 2-ig meg kell érkezniük az aláírás helyszínére. Ott voltak. Drasche Lázár Alfréd és Benárd Ágoston. Utóbbiról ma is élő leszármazottai úgy tudják, hogy az aláírás után mérgében és tiltakozásképpen földhöz vágta a tollát. Gondosan megnéztem a Csehszlovák Filmhíradó kópiáját – érthető okokból a magyarok nem filmezték az eseményt- nem látszik rajta semmilyen hasonló sem. Talán később tette. Talán ez is csak egy legenda, szomorú mítosz.

Mostani írásom mindössze egy apró szelete az akkor történteknek. Mivel 96 évvel az aláírás után megnézhettem a trianoni diktátum egyetlen eredeti példányát, úgy éreztem, hogy talán hozzájárulhatok a tények tárgyilagos megismeréséhez. Trianon a magyarság sorscsapása, rengetegen megszenvedték. Elmentem a kettévágott magyar faluhoz (amelyet Trianonban még egyntelepülésként csatoltak el, majd később még ketté is vágtak), ott voltam a tó fenekére süllyesztett magyar falunál Erdélyben, elzarándokoltam a drótkerítéssel és országhatárral szétválasztott utcához, Trianon megannyi szörnyű emlékéhez. Álltam a faluban, amelyet 1920-ban, a mai napon elcsatoltak, de pár év múlva -utolsóként- visszacsatoltak de úgy, hogy eszement módon a falu egy épületét a túloldalon hagyták. Így nézi Somoskő a saját magától 30 méterre álló várát 99 éve a határ túloldaláról… S elmentem az ezeréves határra, az utolsó faluba, ahol drága székely nagymamám egykor megszületett.

Trianon fájó seb volt, s talán marad még sokáig. Örök mementója annak, hogy az erő birtokosai mi mindenre képesek. Itt most a kiváltó okokat, esetleges magyar felelősöket (mert voltak olyanok is), a borzalmas politikát és környezetet nem is említettem. Saját képeimet adom közre, és mellettük tényeket közlök, talán van, aki tanul belőlük.

Barátsággal: Vujity Tvrtko

u.i.: Nagyon köszönöm, hogy elolvastad írásomat. Ha érdekesnek találtad, kérlek, osszad meg barátaid között. KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM TARTOTTÁL!”

loading...