“Hé, Orbán! Most felfedem a lapjaim!” – ez nagyobbat fog szólni, mint Simicska atomja!

MTI-fotó: Illés Tibor

Emlékszem még, néhány évvel ezelőtt a Hallgatói Hálózat tüntetésein történt, hogy az egyetemisták bent aludtak a campuson, és várták a reggelt, hogy ugyanott folytathassák a demonstrációjukat, ahol abbahagyták. Egy riporter beosont hozzájuk éjszaka, hogy álmukból felkeltve, forgó kamerával megkérdezze tőlük, tudják-e miért is vannak itt. Tudták.

Az jutott eszembe, hogy vajon mi tudjuk-e még az öt pontot, amiből azt vallottuk: nem engedünk? Ha felkeltenének minket éjszaka, el tudnánk-e mondani az Echo TV-nek, vagy az adófizetői pénzből tankolt M1-nek, hogy mit akarunk? Megmarad-e bennünk az intenzitás, vagy a láng lassan lelankad hamvadó üszökre, ahogy Varró Dani fogalmaz egy versében?

Akármelyik mozgalmat, tüntetéssorozatot is nézzük a 2010-es kormányváltás óta, szinte kivétel nélkül mind arról árulkodik, hogy messiásváró nemzet vagyunk. Szeretnénk egy hőst magunknak, aki majd megjelenik, és összefogja az erőket, ernyője alatt mi is összefogunk, és az ilyen szereplőkre bizony a kamera is sokkal érzékenyebb. Magyarul: a média előszeretettel állít elénk messiásokat, futtat fel olyan politikusokat, civileket, akikről azt hisszük, hogy megváltást hoznak, de aztán idővel – és nem biztos, hogy az illető hibájából – a mi lelkesedésünk sem olyan erős.

Emlékszünk még, mennyire vártuk Simicska atombombáját? Azt a bizonyos nagy lövedéket, amit a Fidesz-oligarchából lett kormányellenség ígérgetett, mintegy pallost lebegtetve Orbán kormánya felett? Hiszen most is az ő jelszavát használjuk: O1G!

Atombomba nem volt, Simicska pedig a legegyszerűbben és leginkább lényegre törően fogalmazva: lelépett. Maradtunk mi, a jelszavával, várva azt a személyt, aki majd előrukkol, és azt mondja:

“Hé, Orbán! Most felfedem a lapjaim, de az nagyobbat fog szólni, mint Simicska várva várt atomja!”

Ez a mondat a csillagok és a mindenféle ősvallás közös együttműködésének eredményeképp hangozhatna csak el, viszont nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem fog. Az a szomorú hír, hogy munka nélkül, a lelkesedés fenntartásának hiányában a tüntetések elsikkadnak, messiás nem jön, Orbán pedig ismét győztesként kerül ki egy soha nem létezett küzdelemből.

Hacsak nem szedjük össze magunkat, és ezúttal nem engedünk a 21-ből.

Álmunkból felkeltve is tudnunk kell:

1. A rabszolgatörvény azonnali visszavonása!

A magyar dolgozók kizsigerelése, kiszolgáltatottá tétele teljes mértékben elfogadhatatlan! Vonják vissza a szabálytalanul elfogadott rabszolgatörvényt!

2. Kevesebb rendőri túlórát!

Egy rendőrt se kötelezzenek többre, mint az Európai Uniós maximum! Tartsa be a kormány a saját törvényeit! Értük is tüntetünk!

3. Független bíróságokat!

Állítsuk helyre az igazságszolgáltatás függetlenségét! Nem kérünk a Fidesz által irányított bírókból!

4. Európai ügyészséget!

Ha a kormány nem csatlakozik az Európai Ügyészséghez, az felér egy beismerő vallomással! Egy korrupciós ügy sem maradhat büntetlenül!

5. Független közmédiát!

Nem akarunk több pártállami propagandahíradót látni! Követeljük a sajtószabadság helyreállítását és a felelősök, a hírhamisító Papp Dániel azonnali leváltását!

Ne hátráljunk meg míg a hatalom nem teljesíti a követeléseinket!
Ne hátráljunk meg, míg a hatalom elnyomja a dolgozó magyarokat és kilopja a szemünket!

Jabronka Richárd

loading...