Mi történt Fábry Sándorral? Lerántjuk a leplet a humorista pálfordulásáról

MTI-fotó: Koszticsák Szilárd

A lepel lerántása egyáltalán nem nehéz feladat. Egy szoboravatón, a már elkészült műremeket eltakarják a nagyközönség elől, majd valami nyakkendős forma az átadón lehúzza róla a lepedőt. A szobor azonban utána már nem formálódik, hanem olyan marad, amilyen. Fábry Sándorról ugyanez nem mondható el.

Emlékszünk még arra, amikor Gyurcsány Ferenc születésnapján Fábry Sándor az Esti Showder című RTL-es műsorban Rákosi köszöntésére írt verseket olvasott fel, párhuzamot vonva az akkori miniszterelnökkel? Ha nincs meg a jelenet, segítek:

 

Akkoriban Fábry a jobboldal legnagyobb üdvöskéjeként tetszelgett a humoristák között. Ebben a videóban is úgy fogalmaz: ő életének nagy részét egypártrendszerben élte le, jobb lesz, ha újra visszaszokunk abba. (Mondta ezt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségének idején.)

Amikor a műsora aztán a köztévére került, az Orbán-kormány rákosista érát idéző ténykedéseivel már nem igazán foglalkozott. A Blikknek adott tavalyi interjújában erről ő maga is nyíltan beszél.

“Blikk: Mi nem tetszik ma Fábry Sándornak Magyarországon?

Fábry: Mondom a legfrissebb tapasztalataimat. Például a Rákóczi téri metróállomás. Az ember egy metróból jöjjön fel csendesen, nem véletlen, hogy az angoloknak jó egy lépcső is erre. Nem úgy nekünk. Mi építünk egy síugrósáncnak kinéző, hatalmas borzalmat, amitől ráadásul nem is látod a gyönyörű vásárcsarnokot. Ebben a szörnyű feljáróban benne van a felesleges pénzköltés, a kelet-európai kivagyiság, már-már Sztálin moszkvai metrójára hajaz. De elszomorított a magyar–orosz teniszmeccsen a közönség kiabálása, a Ria-ria, hungáriázás. Könyörgöm, ez egy teniszmeccs, itt nem ordibálunk! Tudom, ezek apróságok, de akkor is. Attól még, hogy letettem a voksom a mostani kormányzat mellett, nem csukom be a szemem és a fülem. Finoman szólva is ízlésem ellen való a jelenlegi rezsim káderpolitikája, úrhatnámsága, rongyrázása vagy az elszámoltatások elmaradása. De legyünk igazságosak, és mondok pozitívumokat is! Örülök a Seuso-kincsek hazahozatalának, hogy nem bontották le a kitűnő akusztikájú Erkel Színházat, gyönyörű a Várkert Bazár, és szuperül sikerült a vizes vébé, még akkor is, ha eszement drága volt, és soha nem tudjuk meg, mennyire.

Blikk: Mit szól ahhoz, hogy az a Soros György, akivel ön a 90-es évek elején, egy budapesti kabaré színpadán krumplit hámoztatott és Dzsordzsizva jópofáskodott, ma óriásplakátokról néz le ránk és róla szól a közélet?

Fábry: Na látja, ez is egy ok, ami miatt manapság kevesebb a közéleti megnyilvánulásom. Egykoron azt hittük, a politikacsinálás értelmiségi feladat. Mára kiderült: nem az. A Fidesz az értelmiség körében rendkívül sok szavazót vesztett. Az egyszerű üzenetek, a migránsozás, a sorosozás viszont megszólít egy teljesen más típusú szavazóréteget. És ez Orbánnak jó, mert politikai hasznot hoz.

Blikk: És önnek milyen hasznot hoz még a show-ja? Lassan ötszáz adást lenyomott, nem unja még?

Fábry: Nem. Ráadásul én mindig műsor után érzem a legjobban magam egészségileg, fizikailag. 64 éves vagyok, de azt hiszem, nem tűnök nyálát csöppentő nyugdíjasnak. Amíg van a műsoromra igény és lelkesedés, addig csinálom.

Blikk: Tegye szívére a kezét: nem csupán a pénz miatt pörög?

Fábry: Nézze, nem akarok álszerény lenni: mindig szerettem pénzt keresni, az RTL-ben olyan kiemelt gázsim volt, mint az országban senkinek. A fellépti díjam is combos összeg, csinálom a Rádiókabarét, szóval jelentem, megvagyok.

Blikk: Otthon is?

Fábry: Otthon is.

Blikk: Ennyi?

Fábry: Ennyi.”

Fábry tehát már az újságnak megfogalmazott néhány kritikát a rendszerről, de nemrégiben újabb váltás történt. A szobrot tehát, a műremeket, ami az évek alatt formálódott, ismét véső alá tették. A humorista ugyanis éles váltással ugrott bele a politika közepébe, méghozzá a köztévén bírálta a Fideszt.

“Jaj, ha már a média. Szóval komolyan mondom. Tényleg. Most ugye, hogy van ez, hogy M1 meg Echo TV meg HírTV, három fasiszta jellegű kormánypárti televízió van, és van úgy, hogy egy este mind a három helyen elcsípem Kovács kormányszóvivőt, például. És akkor kattintgatsz, hogy kicsit menekülnél, és akkor itt is Kovács, ott is Kovács vagy a rosszabbik változat, Bakondi.”

Fábry műsorát egyébként az M1-hez hasonlóan az MTVA-hoz tartozó Duna tévé vetíti.

A monológ mellesleg a televíziós szakácsműsorokról szólt, és a fenti beszólás után azzal folytatódott, hogy Bakondinak kifejezetten jót tenne, ha néha kicsit főzne is: miközben feldobna egy palacsintát, Fábry szerint kissé szürke hangján mondhatná: “Ismét nagyon sok migráns mászik a kerítésen…”

Fábry mindig is szeretett pénzt keresni – vallja a Blikknek adott interjúban. Emellett azonban ha hihetünk neki, hihetünk a humorának, szívén viseli Magyarország sorsát. Erről árulkodnak azok a műsorok és színházi fellépések, amelyekben Gyurcsányt, az egykori SZDSZ-t, az MSZP-t ízekre szedte. Képes volt órákon át gúnyolni a kormányt, mígnem a váltást követően már kenyéradó gazdája lett az akkori ellenzék, vagyis a jelenlegi Fidesz-kormány.

Nyilvánvaló, hogy ahonnan eszünk, oda nem piszkítunk, viszont Fábry azon nyilatkozata, miszerint azért nem foglalkozik sokat a politikával, mert az barátságokat, emberi kapcsolatokat tesz tönkre, eléggé gyengécske magyarázatnak tűnik.

Mi történt tehát a művésszel?

Lehetséges, hogy az a szobor, amit Fábry képében láttunk, még egyáltalán nincs kész. Elképzelhető, hogy már annyira nem is motiválja a pénz, hiszen az elmondásai alapján lehet neki bőven belőle. Talán hiányzik az érzés a humoristának, amikor az adások után feltöltve érezte magát, és a gázsis boríték elrakása mellett úgy vélte: tett is azért, hogy elinduljon valami az emberekben. Hatására a nézők elgondolkodnak azon: vajon tényleg jó irányba mennek a dolgok?

Jobboldali érzelmű művészként Fábrynak ezt a Gyurcsány-kormány ideje alatt nem volt nehéz őszinte meggyőződéssel képviselni. Most azonban, amikor már neki is sok, amikor látja, hogy az általa egykor tisztelt és becsült Orbán Viktor egy sokakat meghazudtoló diktátorrá vált, Fábry sem akar hallgatni. Előbukik a régi érzés, az a hevület, amellyel legendás, kritikák sokaságával átszőtt tréfái születtek.

Fábry Sándor! Térj vissza közénk! Képviseld azt, amit annak idején! Ne válogass, ne nézd, hogy ki van éppen kormányon! Ha látod, hogy az ország vérzik, emeld fel a szavad, hiszen ezt tetted annak idején is, miért lenne ez másként most? Hadd legyen a szobrod az állandó kritikusé, amiről véglegesen leránthatjuk a leplet!

Jabronka Richárd