Aki szegény, az ne akarjon divatozni? Miért követed Lázár János példáját? – nyílt levél Náray Tamásnak

Kép forrása: Náray Tamás - Facebook

Kedves Náray Tamás!

A legutóbbi, a divat és szegénység kérdéskörét, összefüggéseit taglaló Facebook-kiírásodra szeretnék reagálni. (Tegező viszonyban, mivel te is úgy írtad a bejegyzést.) Mindenekelőtt álljon itt a bejegyzésed változtatás nélkül:

“Most tényleg nem azért mondom, és meg is kövezhettek a nagyképű, lenéző, f.szfej sznobságomért, az sem érdekel, de például a nlcafe amikor a nyári leárazásról ír a nőknek, hogy pár ezret hogy lehet megtakarítani, miért illusztrálja a cikkét a párizsi divatházak fotóival, világhíres manökeneken? Nem érzik, hogy ez annyira ultragáz? Gyááá…. Eleve a divat, meg az olcsóság… olyan, mint a vegetáriánus májkonzerv. Vagy még jobb jutott eszembe, olyan, mint a házias jellegű. 😀 Amikor az olyan, mintha házi volna, de nem az, és már annak is csak a jellege van meg… na ilyen az olcsó divat.

Tudom… hogy az olcsó is lehet szép, meg divatos is. Hát hogyne. Persze. Meg a turi is, ha valaki “szegény”, úgymond. De aki “szegény” az, miért akar divatozni?

Na adjatok nekem, akkor, hagy szóljon! Lássuk, ki csalódott bennem?”

Mivel te magad kérted, hogy kövezzünk meg, mondjuk el, ha csalódtunk benned, ezért bátorkodom megírni a véleményem. Megpróbálom mindezt kövezés nélkül, ( egyrészt, mert nem akarom összekoszolni sáros kövekkel a H&M-es, divatosnak aligha mondható pólómat, másrészt pedig, mert elismerem a munkásságod, ahogy sokan mások, és általában a véleményeddel is szimpatizálok, így maradnék feléd tisztelettel.)

Abban az országban, Tamás, ahol a divatszakmán túl azt sulykolják politikusok belénk, hogy “akinek nincs semmije, az annyit is ér,” ahol a tisztességes munkából (beleértve jó néhány olyan szakterületet is, amely hosszú képzést, erőt, időt és energiát követel) a többség nem tud megélni, nem szerencsés azzal jönni, hogy a szegények ne akarjanak divatozni.

Amikor Vajna Tímea kiírta, hogy a Valentin-napra kapott gyémántgyűrűje szerinte alap dolog egy férfitól, aki szereti a párját, hasonló érzetem támadt, mint a te posztod kapcsán. A te szakmád valóban egy réteget szólít meg. Azokat, akik értenek a divathoz, azokat, akik a felső vagyonkategóriába tartoznak, és önerejükből, más önerejéből, vagy szerencse útján eljutottak addig a státuszig, hogy akár veled, akár más hasonló kaliberű divattervezővel készíttessenek ruhát.

Amikor azt írod, hogy “aki »szegény,« az miért akar divatozni”, már túllépsz a szakmai síkon, és egészen más területre viszed a beszélgetést. Pontosan arra a közbeszédre erősítesz rá, ahol azokat az üzeneteket erősíti bennünk az ország vezetése, hogy:

  • Ne akarjunk többek lenni annál, mint amik vagyunk! (Lásd: minek annyi egyetemista? Menjen az is szakmunkára, aki lehet, hogy kiválóságai mentén más területen jobban érvényesülhet.)
  • Ne akarjuk érvényesíteni érdekeinket, karriert befutni nőként! Neveljünk gyereket, az a mi dolgunk.
  • Ne harcoljunk a jogainkért, béremelésünkért, kedvezőbb feltételekért, hiszen az jár, ami jár, ezen változtatni úgysem tudunk.

A fentieket természetesen nem te írod, de ugye, érzed, hogy egybecseng a “divatozni akarás” a felsoroltakkal? A legújabb divatirányzatot nyilván sosem fogják tudni követni azok, akikről írsz, de annyit nézz el nekik, kérlek, hogy ők is szeretnének a lehetőségeikhez mérten stílusosan öltözködni!

Köszönöm, hogy elolvastad! Kívánok sok sikert a munkádban!

Üdvözlettel,
Jabronka Richárd