Az Ellenszél szerkesztője Facebookon ismerte be bűnösségét, most a rendőröket várja

Ez a cikk rólam szól, én ismertem be, amit tettem, de annyira hangzatos volt ebben a formában, hogy inkább meghagytam. Jabronka Richárd vagyok, és lehet, hogy ez az utolsó cikk, amit olvastok tőlem. (Talán még nem ekkora a baj, de manapság ki tudja.)

Történt, hogy tüntettek a fiatalok, én pedig közöttük szörnyű bűnbe estem: a spontán demonstráció részeként, testközelből tudósítva az úttesten mentem a tömeggel. Amikor a résztvevők fogyatkozni kezdtek, körbevett minket egy rendőrgyűrű, és nem engedtek továbbhaladni, mindenkit igazoltatni kezdtek. Hiába mondtam, hogy:

  • ez egy spontán demonstráció
  • a közérdek megkívánja, hogy ott legyek, ahol az események zajlanak, mint újságíró, ezért nyilván nem a járdán dzsalpagolok, mikor a résztvevők az úttesten vannak
  • és egyébként is egyetértek a rendezvény céljával, mert megtehetem, főleg, hogy ellenzéki publicista vagyok, amit nyíltan vállalok, nem játszom meg az álobjektív figurát, ahogy az Origo, az MTI és társai
  • szabálysértési eljárás indult ellenem

Ennek hozadékaként beidézett egy százados a lakhelyem szerinti kapitányságra, így annak érdekében, hogy odaérjek reggel 9-re Budapestről, (ugyanis ott dolgozom), 04:30-kor keltem (nem is tudtam, hogy ilyen időpont létezik). Úgy éreztem magam, mint Jónás, akinek vállát nyomta bűnének súlya, amiért felkerekedett, hogy Ninivébe menjen. Elképzeltem már, ahogy vezekelnem kell ezért, és vizionáltam magam elé a vezetőszárat, a kommandósokat, akik betuszkolnak a kihallgatószobába… a vonatom azonban késésben volt, így odatelefonáltam, hogy néhány perc csúszással érkezem meg vesztőhelyemre.

A százados közölte, hogy teljesen abszurd, hogy Pestről megyek oda, mivel nem is hozzá tartozik az ügy, valójában ő nem is hallgatna ki, menjek inkább Budapestre az XY kerületi kapitányságra (szándékosan nem nevezem meg, melyikbe mert nem ez a lényeg a sztoriban.) Mondtam neki, hogy de ha már hajnalban felkeltem, itt ülök a vonaton, akkor esetleg mégis bemehetnék, MÁSRÉSZT, épp tegnap voltam egy másik kihallgatáson a megnevezett kapitányságon. (Jön a kampány, ilyenkor az ellenzéki újságírók meglehetősen sokat járnak kihallgatásokra és bíróságokra, néhol egész jó a kávéjuk, a Fővárosi Törvényszéken nagyon ajánlom az automatát, de a Gyorskocsiban sem rossz.)

Abban egyeztünk meg, hogy ebben a rendkívül komoly és a társadalmat veszélyeztető bűnös, deviáns viselkedésformám után kezdjek el telefonálgatni, és keressek egy rendőrt ebben az országban, aki hajlandó esetleg kihallgatni, és akinek el tudom mondani a helyszínen is:

igen, ott mentem az úton, ahogy mindenki más.

Nem a rendőrséget fricskázom, hanem a rendszert, ahogy működik. Találkoztam több nyomozóval már hasonló volumenűen fontos kihallgatások alkalmával, akik elmesélték, micsoda fejetlenség uralkodik mindenhol és mennyi felesleges dologgal kell foglalkozniuk az érdemi munka helyett.

Jelen pillanatban ott tartok, hogy próbálom elérni az ügy előadóját, én, aki teljesen feleslegesen utaztam át a fél országot, hogy aztán majd fussak egy rendőr után, aki hátha kihallgat, vagy úgy járok, mint Szily László a 444-től, jönnek értem éjjel, és bilincsben visznek, de akkor legalább nem kell a vonattal zötykölődnöm…

Annyi biztos: ne az úttesten sétáljatok, azt nem a gyalogosoknak találták ki!


Kérjük, ossza meg ezt a cikket, és likeoljon minket a Facebookon!
Nekünk ezzel segíthet.



Tisztelettel köszönjük! Az Ellenszél csapata