Színdarab készült a fiúról, aki az Orbán-rezsim elnyomása helyett az öngyilkosságot választotta

Forrás: Youtube

Nekünk hősök kellenek

Mindannyiunknak szükségünk van hősökre. Pláne egy olyan korban és országban, amikor azt látjuk, hogy a “nagyok” visszaélnek a hatalmukkal, kihasználják a gyengébbek és az erőtlenek sebezhetőségét. Az országban zsarnokoskodik egy Orbán Viktor nevű féldiktátor, aki ráadásul a családtagjait és haveri körét évről évre a mi pénzünkből hizlalja. Ilyen időkben büszke lehet egy ország, ha vannak olyan fiatalok, akik nem félnek az elnyomó rezsimtől és bizony sokat mernek kockáztatni azért, hogy a csendes többségnek jobb legyen. Rózsa Milán ilyen harcos volt, aki sajnos tragikusan fiatalon (alig 26 évesen) menekült az öngyilkosságba. Talán mert nem bírta már a rá nehezedő nyomást. Most színdarab dolgozza fel a történetét.

Rózsa Milánra biztos sokan emlékeznek még. Többek között ő volt az, aki halált megvető bátorsággal ugrott be az orosz nagykövetség területére tiltakozni, mászott fel a Sándor-palota erkélyére helyettünk tüntetni és aki a netadós Fidesz-székház ostromakor nyugalomra próbálta inteni a tömeget, mégis őt vitték el a rendőrök, majd tartották fogva több napon keresztül.

Nem akarjuk persze azt állítani, hogy egyedül a politika okozta volna Milán halálát, akinek a közélet viharos mezején kívül köztudottan sok dologgal kellett megvívnia a saját lelkén belül is (depresszió, bipolaritás). Azt is tudjuk, hogy ezek a szorongások mindig fakadnak valahonnan: például otthonról hozott félelmek, de lehetnek elfojtott feszültségek jelei is. De fel kell tennünk a kérdést, ami szorongatóan kimondatlan mind a mai napig: hogyan lehet az, hogy 2017-ben az Magyarországon nem kap megfelelő segítséget az, akinek szüksége van rá? Miért kell a politikának folyton a háborúskodással mérgeznie a lelkeket? Miért kell a hatalomnak megtörnie azt, aki ki meri nyitni a száját?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ PanoDráma csoport a Rózsa Milánról készült előadásában.

A színház segít

Az alkotók így vallanak Milánról: “Bátorsága, derűje, őszintesége világszerte sokak számára példa lett, még legnagyobb ellenfelei is szeretettel beszélnek róla. Ott volt minden barikádon, teljes mellszélességgel állt ki nem csak a melegek jogaiért itthon és külföldön. Putyin homofób törvénye és joggyakorlata ellen tiltakozva behatolt az orosz nagykövetségre, s ott kitűzte a szivárványos zászlót. Paks2 ellen protestálva kommunista lobogóval díszítette fel a Fidesz-székházat, amelyet egyszer már megszállt társaival a negyedik alkotmánymódosítás ellen tüntetve, mégis a nagy netadós demonstráció végén ő csitította az erőszakosakat, mert mindig a békés megoldások híve volt.”

Az előadás formájául azt választották, hogy korábban interjúkat készítettek Rózsa Milán egykori kollégáival, aktivista-társaival és családtagjaival, majd az interjúk szövegét színészekkel eljátszották és “dramatizálták”, ami azt jelenti, hogy jóformán az eredeti szöveget színészek számára is elmondhatóvá tették, ám a lényegén nem változtattak.

Az általuk összeállított alkotás középpontjául pedig az egykori aktivista látszólagos erejének és belső törékenységének a konfliktusát állították: “lendületét látszólag nem törték meg sem a jogtalan letartóztatások, sem a pellengérre állítás. Úgy tűnt, ez a fiatalember nem ismer félelmet. Egészen addig, míg 26 évesen véget nem vetett az életének.

Rózsa Milán halálában nem játszott szerepet idegenkezűség. De vajon azt jelenti-e ez, hogy haláláért a társadalmat nem terheli felelősség? Ez a fiatalember a magyar aktivisták zaklatott, részben kiszámíthatatlan és a rendszer által gyakran jogszerűtlenül fenyegetett és korlátozott életét élte, s közben nem csak ebben a szerepében cipelt hatalmas terheket a vállán.”

Azt, hogy Rózsa Milán pontosan miért is ugrott pont három évvel ezelőtt a vonat alá, mit gondolt azokban az utolsó szörnyű másodpercekben, már sosem fogjuk megtudni. De azért, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő sem az Orbán-rezsimben, sem a jövőben bármikor, még tehetünk valamit. És a PanoDráma előadása talán már az első lépés. Hiszen ahogy a cím is mondja: A csodát magunktól kell várni.

!!!FONTOS!!!

Ha Ön érintett vagy ismer valakit a környezetében, aki krízishelyzetben van, ne habozzon felhívni a 116-123 ingyenes, lelkielsősegély-számot!


Kérjük, ossza meg ezt a cikket, és likeoljon minket a Facebookon!
Nekünk ezzel segíthet.



Tisztelettel köszönjük! Az Ellenszél csapata