Nagyon szomorú dolgokat mesélt el Aradszky László özvegye: megtudtuk, hogy mi történt utolsó perceiben

Aradszky Éva a Blikknek elmondta, hogy azóta nem bír enni. “Nem érdekel, hogy lefogytam. A fiam és a barátnőm ügyel rá, hogy legalább néha vegyek magamhoz valamit, a barátnőm most is itt van a konyhában.”

Arra a kérdésre, hogy aludni tud e, is azt válaszolta, hogy nem, illetve csak nagyon keveset. A jövő szombati búcsúztatásra is csak fájó szívvel tud gondolni, nem tudja, hogy fogja bírni a megemlékezést se a Fradi-meccs elején. “Nem akarok összeroppanni, de nehéz.” – mondta a lapnak.

“Mi a Lacival úgy képeztünk egy egészet, hogy én az árnyékból segítettem, míg ő a fényben állt. Most nemcsak azzal kell szembesülnöm, hogy a másik felem nélkül maradtam, hanem azzal is, hogy ki kell lépnem a fényre, amit sosem szerettem.”

Arra a kérdésre, hogy nem e enyhült a fájdalma azóta, így válaszolt: “Nem. Sőt minden nappal egyre nehezebb. Csak az esték telnek picit könnyebben. Laci olyankor keveset volt itthon a fellépések miatt. A reggelek viszont borzalmasak, hiszen megszokott rendben éltünk. Hétkor reggeli, délben ebéd, négykor uzsonna, hétkor vacsora. Ez nincs többé. Erőt adnak a barátok, mondogatják, hogy így jobb elmenni, mint kórházban fekve, de a tudatomig mindez nem jut el. Zsolt fiam erős, mindenben segít, de az unokáimat is megviselte a papa halála.”

Az utolsó percekről is mesélt:

“Amikor a szobába léptem, az ágy szélén ült, de nem úgy, ahogy szokott. A lefekvéshez való készülődés közben érte a halál. Az arckifejezése viszont olyan nyugodt volt, mintha elaludt volna. Mintha a lelke megvárta volna, amíg az ágyhoz ér, de a szíve már nem bírta tovább.”

 

forrás: blikk.hu


Kérjük, ossza meg ezt a cikket, és likeoljon minket a Facebookon!
Nekünk ezzel segíthet.



Tisztelettel köszönjük! Az Ellenszél csapata

  • Veronika Wágner

    Én is most gyászolom a férjemet – (2.-án temettük….) tudom mit érzel – mint ha én írtam volna a soraidat… :'(

  • L. Hedvig

    Hasonló történet azzal a különbséggel, hogy reggel nem tudtam a férjemet felébreszteni. Én kerültem sokkos állapotba – szerencsémre -, mert így túléltem a napot. Sajnos az orvos megmondta, hogy éjjel 2-kor történt az ‘esemény’, azóta minden éjszaka 2 körül felébredek vagy el sem alszom addig. Hiába mondja mindenki, hogy gyönyörű halál…, ilyen nincs. Az arca ugyan derűs volt, az orvos szerint nem szenvedett, de ki tudja, hogy mit érezhetett? Azóta sem térek magamhoz. És ez már nem fog elmúlni.

    • Irén Püski

      “Gyönyörű halál? Ilyen nincs! Hirtelen, váratlan, csak megszünt valami, elment VALAKI. Férjem reggel 6-kor – mint minden reggel megfőzte, behozta a teát, együtt bevettük a szokásos reggeli gyógyszert. Még visszafeküdtünk. 8-kor kért egy pohár narancslevet. Facsartam mindkettőnknek, együtt megittuk. Vittem ki a poharakat. Néhány lépés után visszafordultam és már a visszafordíthatatlan tárult elém-. Nem tudom soha feldolgozni, megérteni. Őszinte együttérzésem Éva asszonnyal.

  • Kati Helt

    Amikor elveszted a másik feled az fel sem fogható.Remélem egyszer mindenki haza talál.

  • Elvira Molnárné Strähle

    Nagyon szép házasságban éltek ezt nem is lehet feldolgozni sőt a fájdalom minden nap fokozódik a megszokott életritmust nem lehet feldolgozni őszinte részvétem a családnak Éva asszonynak pedig kitartást kivánok.