Spanyol-trianon
A hetek óta tartó spanyol-katalán „függetlenségi háború” a végéhez közelít. És nagyon úgy fest, hogy a mese lezárása nem vidám: Spanyolország végérvényesen kettészakadhat.
A térképeinket ismét újra kell rajzolnunk, ha Puigdemont katalán-elnök terve sikerrel jár. A katalán parlamentben ugyanis három függetlenségpárti-párt is aláírta a Katalán Függetlenségi Nyilatkozatot, amelyben a következőt jelentik ki:
„Kinyilvánítjuk, hogy a Katalán Köztársaság független, szuverén, demokratikus és szociális jogállam”
Ezzel új fejezet kezdődhet Európa életében. A történelmi Spanyolország megszűnése és a független Katalónia felemelkedése majdnem akkora átalakulást jelent majd, mint amikor az 1. Világháború után a történelmi Magyarország felosztásával nemzetállamok egész sora jött létre a korábbi Osztrák-Magyar Monarchia helyén. Ráadásul ne felejtsük el, hogy egy ilyen kiválás egész „kiválás-cunamit” indíthat el. Gondoljunk csak a nyugtalan baszkok, a Brexit-et gyűlölő skótok vagy észak-írországi írek kényes helyzetére. Arról már nem is beszélve, hogy szinte a szomszédunkban, Törökországban éppen abból fakad egy újabb világméretű feszültség, hogy a kurdok saját országot akarnak, a törökök meg tankokkal akadályozzák meg őket ebben. Ki tudja hát, milyen következményei lehetnek a független Katalónia felemelkedésének?
Van még idő
Azt azért talán érdemes még ebben a feszült helyzetben is az emlékezetünkbe idézni, hogy a Puigdemont elnök általa kierőszakolt katalán népszavazás eredménye igencsak kérdéses lett, hiszen a választásra jogosultak 40%-nak mindössze 90%-a szavazott a függetlenségre. Ez bizonyos értelemben nagyon hasonlít ahhoz, mint amit itthon Orbánék műveltek a kvótanépszavazással: jogilag érvénytelen az egész, de politikailag istenien felhasználható. Erre hivatkozik a hivatalban lévő spanyol kormányfő-helyettes is, aki szerint
„Senki nem vonhat le következtetéseket egy olyan törvényből, amely nem létezik, és egy olyan népszavazásból, ami nem történt meg”
utalva ezzel arra, hogy spanyol alkotmánybíróság egyébként korábban még fel is függesztette a népszavazásról szóló törvény végrehajtását, amit mindennek ellenére, vagyis a spanyol törvényeket áthágva tartottak meg a katalánok.
Láthatóan teljes a káosz tehát spanyolhonban. A politikus aggódnak, az emberek tanácstalannok, hogy akkor most pontosan minek is kellene következnie. Ezért is lehet az, hogy Puigdemont katalán elnök mégis csak berántotta a kéziféket és közölte, hogy néhány hétig megakasztja a függetlenségi törvény végrehajtását. Hátha rendezhető a feszültég tárgyalás és párbeszéd útján is, ami mégiscsak kellemesebb volna mindkét fél (és Európa) számára is, mint az egyoldalú elszakadás.
Egy biztos: furcsa időket élünk, amikor a dolgok olyan gyorsan változnak, hogy mi csak kapkodjuk a fejünket, ha mindennel időben képbe szeretnénk kerülni. Nem könnyű, annyi szent. Az talán mégis reménykeltő, még ebben a zűrzavaros korszakban is, hogy minden bizonnyal történelmi események szemtanúi vagyunk – ez pedig sokaknak már önmagában is elegendő kárpótlást jelent.