Lendvai Ildikó utat mutat a szétzilált ellenzéknek: bárcsak minden politikus ilyen lenne! Karácsony már reagált!

Lendvai lát valamit

A tegnapi nap kétségtelenül “Vérzivataros október 2-ként” vonul majd be a baloldal történelmébe. Az MSZP hónapok óta kampányoló miniszterelnök-jelöltjének – Botka Lászlónak – egy tehetségtelen csapással egyszerre sikerült elárulnia a baloldali szavazókat és a kormányváltást ügyét is. Előbb dúlva-fúlva, mint az óvodás csapkodni kezdett maga körül, majd lazán elhajította magától a megtisztelő jelöltséget és a pártja bizalmát. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy valamennyiünk szívébe belemarkol a jeges félelem és elképedve kérdezzük egymástól: mi jöhet még? Lehetséges egyáltalán a győzelem ilyen körülmények között vagy nincs több reményünk?

Ebben a torokszorító pillanatban nem csak Vágó István szólalt meg karakán éllel, hanem Lendvai Ildikó is olyan erkölcsi magabiztosságról, olyan érett és megfontolt tisztánlátásról tett tanúbizonyságot, amire talán csak a legnagyobb államfők voltak idáig képesek. Ma hajnali Facebook-posztja mércéül szolgálhat valamennyi ellenzéki vezető számára.

Mint írja: “a demokratikus pártok sorsa össze van kötve.

Bármelyik van bajban, az a többieknek is baj, mert ezzel is romlik a kormányváltás vagy akár a kétharmad megakadályozásának esélye.”

Most nem szabad elbénázni

És ez pontosan így is van. Amióta a Fidesz ránk erőltette az igazságtalan, aljas és csak neki kedvező választási rendszerét, az ellenzéki pártok okos és megfontolt együttműködése nélkül garantált az újabb orbáni 2/3. Mindezt Lendvai is tudja és látja. Szavait érdemes nagyon mélyen bevésnünk az emlékezetünkbe! Ám az egykori miniszter nem áll meg itt és – miként a gyógyulás érdekében a becsületes orvos sem tagadja, ha betegének gyógyszer kell – felhívja a figyelmet arra is, hogy az MSZP most bizony kemény gyomrost kapott a távozó szegedi polgármestertől. Nem végzetes, de fájó ütést. Véleménye szerint a szocialistáknak viszont nincs most idejük a sebeiket nyalogatni. Gyors, frappáns és a többiek felé nyitott magatartást kell mutatniuk, “befelé viszont szigorúnak, ha kell, kíméletlennek” kell lenniük. Ezzel vélhetően arra utalt, hogy az öntelt és kizárólag magukat érdekeit szem előtt tartó politikai túlélőket bizony keményen ki kell most már szorítani, ha vissza akarjuk szerezni a választók bizalmát.

Végül óvva inti az ellenzéki vezetőket önhitt semmittevéstől, amikor nyomatékosítja, hogy “az új helyzetben nekik sincs túl sok idejük arra, hogy végiggondolják: milyen szerkezetben lehet a legnagyobb sikerrel nekivágni 2018-nak” és a tőle megszokott határozottsággal vonja meg a végkövetkeztetést, miszerint

“ami a széttagolt demokratikus oldalon folyik, az most nem a nyer-nyer, hanem a veszt-veszt játszma.”

Él még a remény

Némi fényt és reményt jelenthet az alagút végén, hogy a baloldal egyetlen talpon maradt miniszterelnök-jelöltje, a népszerű Karácsony Gergely tegnap határozottan kijelentette, hogy “csak az ország sorsa és a magyar emberek számítanak”, éppen ezért “készek vagyunk tárgyalni annak érdekében, hogy mind a 106 egyéni körzetben csak egy jelöltet induljon a Fidesszel szemben.” Talán még nincs minden veszve, ha a botkai őrjöngést felváltja a Lendvai-Karácsony fajta józanság.

Egy azonban bizonyos. Lendvai Ildikóhoz hasonló nyugodt és tapasztalat politikusokra nagy szükség van még a demokratikus oldalon. Éppen ezért talán nem túlzás ezt mondani:

Kedves Ildikó! Jólesik a gondolat, hogy ezekben a zűrzavaros időkben a te bölcsességedre és tapasztalatodra még mindig számíthatunk! Hálásan köszönjük neked!

 

loading...