Szia, Peti!
Nem is olyan rég felhívtalak telefonon, Paks 2-ről beszélgettünk. Akkor azt mondtad: nagyon reméled, hogy egy magát demokratikusnak mondó online újság nem az alapján ítéli meg a munkásságod, hogy ki az édesanyád. Megígértem, hogy erről egyetlen szót sem fogok leírni az interjúban, tartottam is magam ehhez, még egy szívecskét is küldtél „hálád” jeléül. Az újságíró kollégák minden bizonnyal mindig ezen a témán lovagolnak, amikor beszélgetnek veled, de én most más témán fogok. A te munkásságodon.
Értem én, hogy annyi milliód van, amennyit minden bizonnyal ennek a levélnek az olvasói összesen nem fognak keresni egész életük alatt. Azt is értem, hogy unatkozol, és a politika megfelelő játszótér számodra, hogy valami izgalmat csempéssz unalmas hétköznapjaidba. Pénzed van, a hatalom még lehet motiváló tényező. Azt azonban nem tudom felfogni, hogy mégis mi motivált akkor, amikor megjelentél a Momentum fesztiválján, és makonyat részegen emberek sátrába másztál be, rájuk erőltetve túlfűtött libidód. Az az igazság, Petikém, hogy mondhatsz innentől szépeket, sőt, okosakat is a Paks 2-ről, akkor sem leszel többé hiteles.
A politikát pontosan az olyan öntelt, pökhendi mitugrászok mérgezik meg, mint amilyen te vagy. A politikai pálya csodálatos dolog is lehet, ha nem egy minden lében kanál figura adja rá a fejét. Attól, hogy megfulladsz a milliókban, még nincs jogod erőszakosan, mintegy jelenkori Döbrögiként szexuális ajánlatokat tenni olyanoknak, akik valószínűleg akkor sem feküdnének le veled, ha évekig lennétek összezárva egy lakatlan szigeten.
Pénzért ugyanis nem lehet megvásárolni a vonzódást, és azt, amire leginkább vágysz: a szeretetet. Ha azt hiszed, már mindened megvan, és görcsösen ragaszkodsz hozzá, hogy tiszteljenek, szeressenek, akkor nem leszel más, mint egy utolsó, kétségbeesett „úri” srác. Akkor majd papolhatsz nekem arról a telefonban, hogy ne édesanyád után ítéljenek meg. Ehhez semmi köze nem volt Schmidt Máriának. Ehhez neked volt közöd.
Választókat akarsz képviselni úgy, hogy betámadod az elesetteket? Azokat, akikről úgy véled, hogy alárendelik magukat a vágyaidnak? Mégis ki az az Ungár Péter, ha nem Schmidt Mária fia? A srác, aki bármelyik sátorba bepofátlankodhat, bármelyik ellenzéki rendezvényen rendet bonthat? Úgy tűnik, ez a te munkásságod!
Tudom, hogy sokan kedvelnek az ellenzéki politikusok közül is, és nem tartalak tehetségtelennek. Pont ezért sajnálom, hogy kiírtad magad a közéletből. Azt pedig, Peti, sem te, sem más, fehérgalléros politikus nem várhatja el tőlem, hogy a Fideszt üssem, míg a ballib sémán mozgó politikusok esetén kussba maradjak.
Bármennyire fáj nekem is, le fogom írni. Mert ha nem tenném, nem írná le senki. Akkor sosem tisztulna meg a baloldal a hozzád hasonlóktól.
Sajnálom, hogy elvesztettünk, sok sikert és kevesebb gőgöt kívánok neked! Én is küldök egy szívet: <3
Üdv,
Jabronka Richárd